Tanulmányok Budapest Múltjából 3. (1934)

Gárdonyi Albert: A Krisztinaváros településtörténete 25-46

38 DR. GÁRDONYI AI.BERT megvásárolta a 25., 26., 27., 28., 29. és 44., 45., 46., 47. és 48. számmal megjelölt telekrészeket összesen 1760 négyszögöl terjedelemben s ugyanakkor Stermenszky András megvette a 160 négyszögöles 42. számú házhelyet s Perger Ignác a 320 négyszögöles 30. és 43. számú házhelyeket, amiből arra kell következtetnünk, hogy egy-egy házhely átlag 160 négyszögöl volt. 1805 június 14-én írták a Krenné nevére az 1803 március 1-én megvásárolt 320 négyszögölet, továbbá a Stróbl János nevére az 1802-ben megvett 160 négyszögölet (»von dem vormahls Bottanischen-Grund«), végül az Kich József nevére az 1798-ban megvásárolt házhelyet. A fenti eladások után fennmaradt területet 1811 február 13-án Horváth Zsigmond örököseire, Horváth Jánosra és Józsefre írták át és pedig mint 6633 négyszögöles Gartengrundot, melyet »vorhin seine Excellenz Sigismund von Horváth ohne Gewöhr« bírt, ami azt jelenti, hogy a nevezett eladások után fennmaradt területet Horváth Zsigmond nem irattá át a nevére. Az örökösök az átírás napján az 1., 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 10., 11., 12., 13., 14., 15,, 16., és 17. számú telkeket összesen 6631 négyszögöl terjedelemmel eladták, miáltal a hajdani budai botanikuskert parcellázása teljes befejezést nyert s helyén a mai Krisztinaváros legbájosabb házai épültek fel. A Vérmezőre a budai Városmajor tulajdonjogáért folytatott vitában többször történt hivatkozás s kezdetben Commendanten-Wiese, később GeneralsWiese majd Festungs-CommendantenWiese néven ismerték, ami arra vall, hogy a mindenkori budai várparancsnok rendelkezett felette. A tulajdonjog megszerzése a Városmajorhoz hasonlóan foglalás útján történt, ami azonban mások érdekeit nem sértette s ennek következtében soha vita tárgyát nem képezte. Méreteit elsőízben az 1721 március 8-án készült térrajz jelölte meg (Bécs, Kriegsarchiv, HKR Kxp. 1728 november No. 226, Kancelláriai levéltár : Conceptus expeditionum 1725 maii No 58. és Fővárosi levéltár : Wiesen-Acta) s e szerint a 30 holdas rétet a török hódoltság megszüntetésétől kezdve bírta a budai várparancsnok (eines Herrn Commendanten Wiesen a tempore recuperatae Budae), déli oldalán a térparancsnok (Place-Major) 8 holdas rétje csatlakozott hozzá, mely a térrajz szerint a mai krisztinavárosi templomig terjedt. Bzzel szemben a m. kir. Hadilevéltár 1749. évi budai térképe ugyanezen a területen a várparancsnok rétjén kívül (prairies du Commendant) a brigadéros rétjét (prairies du Brigadier) tünteti fel, a térparancsnok rétje pedig (prairies du lyieutnant de Place) a brigadéros rétjén túl annak folytatását képezi. Ez teszi érthetővé számunkra gróf Daun várparancsnok 1728 augusztus 7-i jelentésének azon szakaszát, mely a 30 holdas Commando-Wiese-vel szemben csupán 18^/3 holdas rétről tud, amely közvetlenül a Várhegy alatt terült el s fűtermelésre nem volt alkalmas (wozumahlen die übrige CommandoWiese von 18^/3 Joch nicht sufficieret, auch sonsten an den Berg bey der Vestung oder Glacis kein guetes Gras wachsen thuet). A Vérmező területére vonatkozó későbbi adatok is ellentmondók, mert az 1790. évi telekösszeírás szerint 42.149 négyszögölet foglalt magában, amivel szemben a magyarországi hadseregparancsnokság 1811 február 6-án kelt jelentése a várparancsnok rétjét (Festungs Kommandanten Wiese) 34.089 négyszögölben, a térparancsnok rétjét pedig 6664 négyszögölben állapította meg, vagyis a két rét együttvéve 40.753 négyszögölet