Tanulmányok Budapest Múltjából 3. (1934)

Gárdonyi Albert: A Krisztinaváros településtörténete 25-46

A KRISZTINAVÁROS TE;i,:ePÜI,ÉSTÖRTÉNE;TE 37 Urbarii 115 és 1786. évi Fons 10. No. 60.) A pestkerületi kamarai adminisztrátor nem nyugodott meg a kedvezőtlen eredményben s 1786 november 25-én elrendelte, hogy a botanikuskert területét egyelőre bérbe kell adni s később ismét meg kell kísérelni az értékesítést. (Budai levéltár. 1786. évi Fons 4. No. 21.) A kamarai adminisztrátor rendeletére (1788. évi Fons 5. No. 64.) 1788 nyarán újból árverés alá bocsátották a botanikuskert területét s az árverésre kiküldött tanácsi megbízott 1788 augusztus 16-án kelt jelentése szerint a IP/g holdas területért Dimsics János 1700 frtot ajánlott fel. (Budai levéltár. Rel. Urbarii No. 118.) A kamarai adminisztrátor ezt megelőzően 1787 december 15-én kelt leiratában jelentést kért a budavárosi tanácstól a botanikuskert területéről és becsértékéről, amire a budavárosi tanács 1788 január 11-én azt jelentette, hogy a telekfelosztási terv készen áll, sőt az értékesítésre kirendelt bizottság öt telket már el is adott, nevezetesen a 15. számú telket (a szegényházi célra felhasznált épület keleti oldalán) a városnak, a 16., 17., valamint 28. és 29. számú telkeket pedig magánosoknak (az utóbbit Krammerlauf Ignác vette meg). Bz alkalommal újból megbecsültette a budavárosi tanács a még értékesítésre váró területet s annak becsértékét 1693 forintban állapította meg. (Budai levéltár. 1787. évi Fons 5. No. 75.) 1789 május 8-án a kamarai adminisztrátor értesítette a budavárosi tanácsot, hogy az uralkodó hozzájárult a botanikuskert területének Dimsics János volt tanácsnok által 1710 forinton történt megvásárlásához azzal, hogy a vételárból 710 forint azonnal kifizetendő, 1000 forint pedig öt esztendőn belül törleszthető. Dimsics nem vállalkozott a feltételek teljesítésére s 1789 május 17-én átengedte az ingatlant Perczel őrnagy budai rendőrigazgatónak, aki 1789 augusztus 3-án kifizette a 710 forintot, 1000 forintról pedig kötelezvényt adott. A budai rendőrigazgatóságot azonban rövidesen megszüntették s Perczeit nyugdíjazták, aki erre vidékre költözött. Ennek következtében a botanikuskert IP/g holdas területét s 6 holdas rétjét 1791 április 10-én 3000 forintért eladta szentgyörgyi Horváth Zsigmond udvari tanácsosnak és Gludovácz József királyi tanácsosnak. (Budai levéltár. 1789. évi Fons 5. No. 65.) A hajdani botanikuskert területét IP/3 holddal 1798 május 4-én írták át Horváth és Gludovácz nevére s ugyanakkor már el is adtak belőle 114 holdat Kalmárffy Ignácnak és pedig a 49., 50., 51., 52. és 53. számmal megjelölt telekrészeket, amiből arra kell következtetnünk, hogy nem tartották be a Tallherr telekfelosztási tervezetét, hanem jóval kisebb parcellákat hasítottak ki. Kalmárffy Ignác viszont a megszerzett 134 holdnyi területből 1798 június 14-én eladott 410 négyszögölet Steiner Andrásnak (ez a telek a Koronaőr-utcában feküdt), 410 négyszögölet Krausz Mihálynak s 220 négyszögölet Thomayer Andrásnak, vagyis az egész területet rövidesen értékesítette. Az 1804 április 28-án történt újabb átírás után tovább folyt a telkek értékesítése s 1805 április 16-án Szamborcsevics Trifon nevére írták át a még 1799 szeptember 27-én megvásárolt 372 négyszögölet s az 1805 február 17-én megvett 160 négyszögölet, de az utóbbinál már egészen Horváth Zsigmond szerepelt eladóként, tehát egyedüli tulajdonossá lett. 1805 május 20-án Kalmárffy Ignác