Tanulmányok Budapest Múltjából 3. (1934)

Gárdonyi Albert: A Krisztinaváros településtörténete 25-46

32 DR. GÁRDONYI AI,BE;RT hoz intézett beadványból, amelyben a budavárosi tanács határozottan kijelentette, hogy a kertnek, majornak és nyaralónak a mindenkori várparancsnok számára leendő fenntartásába nem tudna belenyugodni (praesenti et futuris commendantibus tamquam fundum proprium atque exemptum in perpetuum cedamus). Ennek az álláspontnak aztán az lett az eredménye, hogy az tigy lekerült a napirendről s hosszú időn át nem sikerült megoldáshoz juttatni. A budavárosi tanácsnak 1728 február 3-án a kancelláriához intézett beadványából megállapítható, hogy az elfoglalt rétek ügye azért nem nyerhetett elintézést, mert a haditanács elfogadhatatlan feltételeket támasztott. A kancellária ez ügyben 1728 július 17-én átírt a haditanácshoz s közös tárgyalásra hívta fel, a haditanács azonban 1728 július 23-i válaszában óvást emelt a kancellária beavatkozása ellen s magának tartotta fenn a döntés jogát. Gróf Daunnak 1728 augusztus 7-én a haditanács megbízottjához intézett levele szerint az egész területet a várparancsnokság számára szerette volna fenntartani (bey dem Commando gerne conservieren möchte) s amennyiben az nem lenne keresztülvihető, legalább azt a részt, amely a kertnek a vár felőli oldalán fekszik. A kert tulajdonjogára minden körülmények között számot tartott s az erdő felé eső réteket hajlandó volt azonnal visszaadni, ha a vár felé eső réteket megkapja, mert ezek nélkül a majornak nincs értéke (den wozu nutzete mir der neben den Gartten angelegte Mayerhof ohne der Wiesen) s a 187з holdas Vérmező nem elegendő (wozumahlen die übrige CommandoWiese von 18^3 Joch nicht sufficient). A vár felé eső rétek átengedését a budavárosi tanács nem tartotta elfogadhatónak s minthogy a haditanács hajlandónak látszott ezt az álláspontot elfogadni : gróf Daun 1728 november 13-i jelentésében azt hangoztatta, hogy a nevezett rétekről nem mondhat le, mert 5000 frtos várparancsnoki fizetése nem elegendő. A jogvita befejezését jelentette a haditanács 1728 november 29-i leirata a budai tanácshoz, mely szerint Daun utasítást kapott a vitatott rétek visszaadására s a major és kert területének megtartására azzal, hogy a város elővételi joga biztosíttatik. Erre a budai tanács is engedékenyebb lett s 1728 december 1-én kimondotta, hogy a vár felé eső rétek egy részét mégis Daun kezében hagyja. A vitás földek és rétek ügye 1729 június 4-én nyert formális elintézést, amikor is a budai telekhivatal gróf Daun József Henrik várparancsnok nevére írt át 11 hold földet és rétet az általa emelt nyaraló, kert és major mellett (so situiret ist nebst aigen erbauten lyusthaus, Garthen und Mayerhoff) s ez a terület árokkal és határkövekkel is megjelöltetett. Ezt a területet a budai tanács 1729 június 3-án kelt határozatával ingyen engedte át a nevezett várparancsnoknak azon feltétel alatt, hogy eltávozása esetén ugyancsak ingyen fog vissz aszállni a városra (also dass dieser obgedachter Acker Wisen-Grundt auch zu seiner Zeit, wo hochgedachte seine Exellenz von hier weithers zu kommen gefahlen wollte, widerumben gratis zurückfalle). Ugyanakkor a nevezett várparancsnok nevére írta át a budai telekhivatal azt a területet, melyen nyaralót, kertet és majort rendezett be s melynek keleti oldala 90, déli oldala 66, északi oldala pedig 68 ölet tett ki, összesen tehát 514 holdat foglalt magában.