Tanulmányok Budapest Múltjából 3. (1934)

Gárdonyi Albert: A Krisztinaváros településtörténete 25-46

30 DR. GÁRDONYI AI^BERT Óvással is éltek közvetlenül gróf Daun ellen a rétek jogtalan elfoglalása miatt, Daun azonban ezzel szemben arra mutatott rá, hogy amit az első várparancsnokok használtak, azt ô is jogosult használni (quidquid praedecessor possedit, successori quoque id possidere liceret). Ámbár ily módon a budavárosi tanács erélyes lépéseket tett az elfoglalt rétek visszaszerzésére, az egyezkedésre is hajlandó volt s 1721 november 1-én kelt ajánlatában felajánlotta azt a területet, melyen a várparancsnok kertet rendezett be (denjenigen spatium, worauf der Garten schon wirklich gebauet ist), ha egyébként az elfoglalt réteket a jogos tulajdonosok visszakapják. Az 1723. évi országgyűlésen is tárgyalás alá került az ügy Buda városa sérelmei között s oly módon nyert elintézést, hogy a haditanács utasította a várparancsnokot az elfoglalt rétek visszaadására (Aequum proinde censerunt Status et Ordines, quatenus praelibato generali comiti a Daun supramentionatorum agrorum et pratorum restitutio unacum refusione damni privatis civibus causati in praesens usque medio Consilii aulico bellici indilate ас serio injungeretur). A haditanács meg is indította a vonatkozó lépéseket, gróf Daun azonban 1724 május 20-án kelt jelentésében azzal állította meg az ügyet, hogy a vitás rétek a mindenkori várparancsnok számára voltak fenntartva (einen zeitlichen Commendanten von Anfang vorbehalten), Pfeffershoven tehát nem jogszerűen jutott azok birtokába s ha a város mégis megvette tőle, akkor követelje vissza a pénzét, mert ő semmiféle egyességre nem hajlandó. (Bécs, Kriegsarchiv. HKR Exp. 1728. November. Nr. 276.) 1724 július 1-én Pestvármegye tanúkihallgatást tartott arra vonatkozólag, hogy a vita alatti területet kik s milyen jogcímen birtokolták a török hódoltság utáni első években, továbbá hogy Pfeffershoven mily módon jutott hozzá? Az első tanú, Kolbacher Mátyás kamarai kormányzósági tanácsos határozottan azt vallotta, hogy eredetileg polgárok kezében volt s Pfeffershoven erőszakosan vette el tőlük (non obstante laesorum contradictione), amihez az akkori kamarai kormányzó hozzájárult. Pichler János Ferenc kamarai kormányzósági ellenőr azt vallotta, hogy e területen Pfeffershoven és Kurcz kamarai kormányzó akartak osztozni s a tanú ki is mérte azt számukra, Bécsből azonban nem kapták meg a szükséges hozzájárulást s ezért ugyancsak a tanú utóbb eltávolította a határjeleket. Két polgárt is kihallgattak, akik egybehangzóan azt vallották, hogy a szóbanforgó terület eredetileg polgárok kezén volt. Ezek a vallomások nagyon kedveztek a budai tanács álláspontjának, erejüket azonban gyengítette az, hogy a vallomást tevő kamarai tisztviselők írásban beadott nyilatkozatai nem egészen így tüntették fel a dolgot. Kolbacher Mátyás p. o. 1724 május 1-én kelt nyilatkozatával azt bizonyította, hogy Pfeffershoven az 1703. évi teleklevél kiállítása előtt már bírta ezt a területet és pedig mint várparancsnok s ennek következtében nem akarták azt neki magántulajdonul átengedni (weillen diese Wiesen ein vor allemahl für das Commando vermeint gewesen). Ugyanazon napon kelt nyilatkozatával Pichler János kamarai kormányzósági ellenőr is azt igazolta, hogy a vitás rétek a várparancsnok számára voltak fenntartva (für das Commando in Ofen vermeinet gewesen). A legrészletesebben Pleyern János kamarai