Tanulmányok Budapest Múltjából 3. (1934)

Gárdonyi Albert: A Krisztinaváros településtörténete 25-46

28 DR. GÁRDONYI AI^BERT a haditanács elé vitte az ügyet s előadta, hogy a jogos tulajdonosokat katonai erővel akadályozták meg a kaszálásban azon a címen, hogy ez a terület a várparancsnokot illeti meg, holott Pfeffershoven nem mint várparancsnok bírta, hanem magántulajdonul kapta a kamarai kormányzóságtól (als ein Priwatwesen von löblichen administration gratis conferirt worden). Ha a várparancsnok jogosítva lenne e terület elfoglalására, akkor Pfeffershoven egyéb szerzeményeit, többek között a fürdőt is hasonló módon követelhetné (musste er auch das Pfeffershof fische WarmeBad hinwekhnehmen) a maga számára. Megvádolták a várparancsnokot azzal is, hogy a várhegy oldalát teljesen lefoglalta a saját céljaira (den ganzen Vestungsberg bis in die Dieffe occupiert) s nem elégszik meg azzal a terjedelmes réttel, melyet várparancsnoki minőségben élvezni jogosult und vielleicht genug sey, dass ein zeitlicher Herr Commendant von der Statt gleich under der Vöstung ein ziemlich grosses Stükh Wiesen geniesset). Bz a Vérmező első nyoma a hivatalos iratokban, amely szerint a mindenkori várparancsnok használatára volt rendelve s ezt a jelleget a budai tanács soha nem is vonta kétségbe. Gróf Regal álláspontját 1717 július 26-án a haditanácshoz intézett jelentésében fejtette ki s a budai tanács által bemutatott 1703. évi teleklevéllel szemben Pichler János kamarai kormányzósági ellenőr 1717 július 17-én kiállított nyilatkozatára hivatkozott, melyben arról tett tanúságot, hogy Pfeffershoven az eredetileg a mindenkori várparancsnokot illető réteknek magántulajdonul való átengedését 1703-ban valósággal kierőszakolta a kamarai kormányzóságtól. Ugyanezen jelentésben gróf Regal azzal gyanúsította meg az 1703. évi budai tanácsot, hogy a nevezett réteknek magántulajdonba bocsátását már azért sem ellenezte, mert ezzel katonai joghatóság alá tartozó jelentős földterület polgári joghatóság alá került (ist es ihnen auch eine gewünschte Gelegenheit gewesen die militärische Grundstück unter ihre Bottmässigkeit zu bringen), ami a városra nézve előnyös volt. (Bécs, Kriegsarchiv, HKRHxp, 1728. November. Nr. 276.) Gróf Regal után 1717 őszén báró Ivöffelholz lett a budai várparancsnok, aminek a budaiak természetszerűen örültek, mert azt remélték, hogy a Regal által elfoglalt réteket illetően megindult jogvita kedvező elintézést fog nyerni. Reményükben azonban hamarosan csalódtak, mert lyöffelholz elődjével mindenben azonos álláspontot képviselt s már 1717 november 27-én azt jelentette a haditanácsnak, hogy Pichler János vallomását Zennegg kamarai kormányzósági tanácsos és Pleyern kamarai kormányzósági titkár is megerősítették. Sőt arra is rámutatott jelentésében, hogy tudomása szerint a vitás réteknek Pfeffershoven tulajdonába bocsátását annak idején a budai tanács is ellenezte és pedig azon indokolással, hogy a következő várparancsnokok is hasonló módon igyekeznek majd földhöz jutni. (Würden es die successores auf gleiche Weise tentiren. Bécs, Kriegsarchiv, HKR Exp. 1728. November. Nr. 276.) A haditanács oly módon vélte a jogvitát elintézhetőnek, hogy az új várparancsnokra bízza annak megállapítását, vájjon a vitás rétek eredetileg a várparancsnoksághoz tartoztak-e, vagy sem (ob diese Wiesen zu dem Ofnerischen Commando oder nicht gehörig seye)? Ez a megoldási mód