Tanulmányok Budapest Múltjából 3. (1934)

Nagy Lajos: Pest város eredete : előzetes jelentés az eskütéri ásatásokról 7-24

PEST VÁROS EREDETE 13 A Duna balpartján a Rákos-patak torkolatánál feltárt hídfőerősség, ^^) mely a jobbparti castrnmmal átellenben feküdt, eddig úgy szerepelt mint az egyetlen balparti római erőd. Contraaquincumnak nevezték el egy irodalmi adat alapján. Bzt a hídfőnek is nevezhető kis erődöt, mivel híd kötötte össze a Fürdő-szigeten át a mai Hajógyári-szigetre is kiterjedő castrnmmal,!. Valentianuskorában kijavították vagy átépítették. A leletanyag amellett szól, hogy már korábban meg volt szállva. Römer volt az első, aki feltételezte, hogy Pesten a belváros területén a Váci-kapu felé eső négyszögű házsziget helye is tökéletesen megfelelne egy római ellenvárnak. ^^) Következtette ezt abból, hogy a jobbparton a Gellérthegy alját erősség nélkül nem hagyhatták, ennek pedig egy ellenvárának is kellett lennie. Salamon szerint Pesten a római korban aligha létezett erődítmény vagy telep. 3^) 1932-ben az eskütéri régi piarista rendház lebontása alkalmával a főváros által elrendelt ásatások hoztak első alkalommal biztos adatokat napfényre. Erzsébet királyné szobrával egy vonalban keletnyugati irányban egy hosszabb fal került elő, melynek szélessége 3*40 m (!) volt. Feltártunk egy kiugró, meghosszabbított félkörben végződő tornyot is, melynek hasonló vastag falai mellett 3 m széles és 4'40 m hosszú belvilága volt, s külső részén hármas kőlépcsősor foglalt helyet. Ezt a tornyot egészen kiszabadíthattuk. Tőle keletre 50*80 m-re, éppen az új piarista rendháznak a térre néző homlokzata alatt a másik torony lépcsős külső kör járatára akadtunk. A falazás öntött, forró meszes technikája, a koraibb időkből származó római sír- és oltárkövek felhasználása is mutatták a római eredetet, de ott volt még a sok kísérő, apró lelet is. A tábor belsejének alsó rétegében mindenütt római kultúrréteg jelentkezett : bélyeges téglák, érmek, faragott kőemlékek, edénytöredékek, ékszerek stb. A most feltárt részlet csak töredéke volt egy nagyobb kiterjedésű castellum északi oldalának. A várnak egy hasonló méretű és alakú tornyát már korábban megtalálták, mikor az eskütéri híd pesti pillérének alapjait ásták 1898-ban. Ebből 27 darab beépített római sírkő és faragott díszes kőemlék került az Aquincumi Múzeumba, s első ismertetőjük a középkori vár egyik bástyájából származtatta azokat. ^') Az utólagos vizsgálatnál azonban megállapítottam, hogy a kiemelt kőemlékekhez tapadó habarcs az újonnan feltárt torony .meszes, téglaporral kevert római habarcsával azonos. Ez a torony a vár nyugati falának első tornya volt. Ugyanekkor került elő a Dunából a híres »eskütéri sisak« is.^^) Ha ehhez hozzávesszük még Jankovich Miklós régi adatait,^^) akkor a castellum alakját és nagyságát hozzávetőleges pontossággal megállapíthatjuk. Északi és déli oldalán két-két kiugró, meghosszabbított félköralakú tornya volt, sarkain pedig kerek vagy nyolcszögű tornyokkal volt ellátva. Hossza 180-—190 m lehetett. Keleti és nyugati oldala, ha csak egy bástyát tételezünk fel középen, 150-—160 m, ha kettőt, akkor 180—190 m hosszú és így teljes négyszög. Ez a nagyság elüt az ismeretes dunabalparti ellenerődök nagyságától (pl. a Rákos-patak menti, dunakeszi, nógrádverőczei), kivéve a még Marcus Aurelius alatt épült Ószőnnyel (Brigetio) szemben fekvő leány vári erődöt (Celamantia). Nagyságra megközelíti a szentendrei (Ulcisia castra) tábort, s nem marad el a dunapentelei (Intercisa) mögött sem,^**) melyekben