Tanulmányok Budapest Múltjából 3. (1934)

Isoz Kálmán: A Pest-budai Hangászegyesület és nyilvános hangversenyei, 1836-1851 165-179

A PEST-BUDAI HANGÁSZEGYBSÜIyET ÉS NYII^VÁNTOS HANGVEÍRSENYEI 173 az »ájtatosság bélyegét viselők legyének« s hogy a műsor és az énekszövegek az egyházi könyvbírálónak előre bemutatandók lesznek. A városi tanács, melynek a jövedelmi források megítélésére kitűnő érzéke volt, e rendeletre rögtön rávezette, hogy »e kegyelmes intézvény értelme szerint más hasonló közcélű intézetek sem záratnak ki a megadott engedelem jótékonyságából. . .«, mert ezzel a neki bért fizető színházi bérlő javát is szem előtt tartotta. A Hangászegyesület csak megkésve értesült a tanács határozatáról, amely ellen július 2-án jogorvoslatért fordult a helytartótanácshoz. A beadvány rámutat arra, hogy a városi tanács a »csak egyesületünknek adott engedményt más hasonló célú intézetekre is kiterjesztette«, amivel a helytartótanács intézkedését hatálytalanította; a városi tanács ellenszenvvel viseltetik a Hangászegyesület iránt, noha »éppen ezen egylet, e város s tanácsa kötelességét felállított nyilvános énekiskolájával magára vállalván« közhasznú munkásságot végez, miért is kéri a kizárólagossági jog kifejezett megadását, A városi tanács jelentéstételre szólíttatván fel, előterjesztésében azt igyekezett bizonyítani, hogy kizárólagos hangversenytartásról az intézvényben nincs szó, a továbbiakban pedig különös nyomatékkal hangsúlyozza, hogy míg mások a szegények javára (= városi szegényház, árvaház) tartják előadásaikat, addig a Hangászegyesület saját hasznára dolgozik. A Hangászegyesület sem volt rest és a maga igazát vélte támogatni azzal, hogy báró Eötvös József választmányi elnök aláírásával november 12-én beadványt intézett a helytartótanácshoz, bepanaszolván a Városi Színházat, hogy az norma-napon, november 3-án, a polgármestertől rövid úton nyert engedély alapján a »Salamoni ítélet« című darabot adta elő, holott ebben balett is van. A helytartótanács igazolásra szólítván fel Pest városát, a tanács óvatos és a dolog lényegét elkerülő előterjesztésében kimutatta, hogy az előadott darab bibliai tárgyú volt s a benne előforduló táncok komoly fegyver- és pásztortáncok. Ismételten hangsúlyozta, hogy a többi intézet jótékony célra tartja előadásait s végül azt hangoztatta, hogy a közönségnek hangversenyre járó része nem megy színházba és viszont. Erre a helytartótanács 1846 április 28-án közölte a tanáccsal, hogy a Hangászegyesület nem kaphatta meg a normanapi előadásokra a kizárólagos jogot, a tanácsnak önhatalmú intézkedését hibájául rója fel, közli továbbá, hogy a színdarabok előadása normanapokon továbbra is tilos és a jövőben ily napokra eső bárminemű előadásokra vonatkozó intézkedések felsőbbségi jóváhagyás végett a helytartótanácshoz előzetesen felterj esztendők. 2^) így esett el a Hangászegyesület a remélt előnytől. Az egyesület vezetésében is lényeges változások következtek be. Gróf Festetics Leó Zalamegye főispánhelyettesévé neveztetvén ki, elnöki tisztéről 1845 április 2-án lemondott, helyére június 8-áu gróf ZichyFerraris Emmánuelt, a választmány elnökévé báró Eötvös Józsefet, alelnökké;Dolezsálek Antal helyébe Asztalos Károlyt választották meg. Eötvös 1847 szeptember 2-án tisztéről lemondott, kinek helyére november 7-én Vojdisek József városi tanácsnokot választották meg; Menner Lajos a józsefvárosi plébánia regens-chorijává neveztetvén ki, karigazgatói állásáról 1845 júniusában lemondott, teendőit egy ideig Schindelmeisser Lajos látta el, akit ebben csakhamar Langer János váltott fel. Hogy a