Tanulmányok Budapest Múltjából 3. (1934)

Isoz Kálmán: A Pest-budai Hangászegyesület és nyilvános hangversenyei, 1836-1851 165-179

174 DR. ISOZ KÁI,MÁN vezetőségben tapasztalható hullámzás közepette legyen, aki állandóan foglalkozik az egyesületi ügyekkel, Mátray Gábort, az Ènekiskola vezetésében bevált erőt, 1846 október 7-én egyleti főigazgatónak nevezték ki.^') A tagok számának apadása folytán beálló anyagi nehézségeken segítendő, Ráday Gedeon, a Nemzeti Színház igazgatója az 1846/47. évi idényben négy hangverseny tartására ingyen engedte át a színházat, amikor pedig Vojdisek lett az elnök, az egyesület elhatározta, hogy a hangversenyeket ismét a Városi Színházban fogja tartani. Schindelmeisser vezényelte az 1846 április 5-i Beethoven emlékhangversenyt a Városi Redutban, de az április 26-i hangversenyt már a Nemzeti Színházban tartották meg. Az ősszel meginduló új évadban lehet, hogy azért, mert anyagi eszközök híján nem tudta a Hangászegyesület tagjainak sorát — melyben már az énekiskola növendékei is szerepeltek — kellő számú hivatásos zenésszel megerősíteni s így előadásai nem voltak kifogástalanok, lehet, hogy azért, mert egy ki tudja miért s kik által kibocsátott jelszó talált visszhangra, mind a magyar, mind a német sajtó részint ellenségesen, részint közönnyel viseltetett a Hangászegyesület és hangversenyei iránt. így például a december 8-i hangversenyről, melynek műsorán Beethoven Karfantáziája, Weber Oberon-nyitánya s Thalberg Gyászindulója (Schindelmeisser hangszerelésében), Mozart »Don Juan«-jának egy áriája szerepelt s amelyen a vezénylő karmester operájából, »A bosszúló«ból egy négyes, Rick Károlytól »Blet és dal« című kettős karének került előadásra, valamint Mátray Gábor »Huszár dal« című férfikarán és Schodelné énekelte Szózatán kívül Berlioz Rákóczi-indulója is szerepelt — a sajtó vagy nem vett tudomást,2^) vagy elismervén, hogy az előadás jobb volt, mint az előző hangversenyé volt, kifogásolta, hogy olaszul és németül énekeltek, megtámadta a vezetőséget s fejtegetései abban csúcsosodtak ki, hogy addig, míg a »haza által méltán igényelhető magas cél felé — mi éppen nem a külföldi zenészét majmolása, hanem inkább a báj- és szépség-gazdag magyar zene kifejlesztése — [nem igyekszenek], a Hangászegyesületnek nincs és nem lehet óhajtott jövendője«.^^) A politikával túlfütött közhangulattal számolva a legközelebbi hangversenyen (1846 december 25. a Nemzeti Színházban) Ruzitska József »Béla futásá«-nak kedvelt variációs áriája (Hunnia nyög letiporva . . .) is műsoron volt s az ifjú Reményi Kdét is felléptették. A hangversenyek helyéül lijból a városi redut termét választották és az 1847/48-i idényre két hangverseny rendezését határozták el. Ezek közül csak egyet tarthattak meg, a másikra a márciusi eseményeket követő mozgalmas idők közepett nem kerülhetett sor. A Hangászegyesület az 1847 december 25-én tartott utolsó hangversenyét a november 4-én elhunyt Mendelssohn emlékezetének szentelte. Előadásra került : a Hebridáknyitány, kórusok a Paulus oratóriumból és az egyik zongoraverseny Braeuer Teréz tolmácsolásában. A hangverseny másik felében Erkel »Bátori Máriá«-jából egy éneknégyes és Magazari Gaetanonak a IX. Pius pápa trónralépésekor írt Római néphimnusza, a Mosonyi Mihály által hangszerelt zenekari kísérettel került előadásra. ^") A szabadságharc leverése után a hatalom urai minden intézményt felülvizsgálván, a Hangászegyesületről is összefoglaló jelentést kívántak. Ezt a Hangászegyesületről és az Bnekiskoláról Mátray Gábor 1850 február