Tanulmányok Budapest Múltjából 3. (1934)

Rexa Dezső: Az első magyar nyilvános színielőadások Pesten és Budán 127-137

AZ mSŐ MAGYAR NYII^VÁNOS SZÍNIEI^ŐADÁSOK PEÎSTBN ÉS BUDÁN 12& előadások jövedelméből kellene azokat is fizetni ; és hátha még elszoktatná a magyar közönséget a német előadások látogatásától! Ki tudja ezt mind előre? Bnnyi kockázattal szemben megfontolandó : vájjon szervezzenek-e állandó magyar társulatot és így csak egyetlen mód lehetett az igazgatók üzleti céljának elérésére : játsszák német színészek a magyar darabokat! Nehezen fog menni, de — az akkori német színésznek semmi az ég alatt nem volt lehetetlen. És ez a szörnyű gondolat — horribile dictu — testet öltött. Schmallögger és Bulla színtársulatának tagjai osztrák vagy német születésűek voltak, akik magyarul éppen csak annyit tudtak, amennyi elégséges volt arra, hogy rögtönzéseikbe — a közönség nagy hahotájára — belecsempésszenek egy-egy förtelmesen kiejtett magyar szót, vagy amit eshetőleg az akkor gyakran előforduló magyar tárgyú színdarabokba a szerző jellemzés célzatával beleírt. Kapzsiság inkább, mint kultúra vezette az igazgatót, mikor úgy döntött, hogy ezek játsszák hát el a magyar darabokat : tanulják meg azt a szittya nyelven írt sok-sok szót, mondatot, aztán a souffleur segítségével majd csak elmondják valahogy. így is történt. Dreyssig Frigyes Keresztély hallei könyvkereskedő, akit az 1784. évben üzleti ügyei Budára vetettek, útinaplójában így ír :®) A várhegy lábánál van még a komédiások háza. Kilátogattam oda, de hamarosan ott is hagytam őket, mert ma éppen magyar darabot adtak. Igazi magyar számára valóban az ilyen előadás valóságos komédia legyen ; mert a színjátszók legtöbbje egyáltalán nem tud magyarul és szerepét mégis ezen a nyelven kell elmondania, amiből a legnagyobb félreértések sülnek ki s amelyek folytán a legszomorúbb tragédiák falrengető kacagásokra késztik a nézőket. Hz az egyetlen fennmaradt színibírálat teljesen elegendő arra, hogy tiszta képet nyerjünk az 1785-i magyar színielőadásokról. Ez a kép tehát nem a legtetszetősebb, sőt valóban merényletszámba megy a magyarság, a magyar nyelv és a magyar kultúra ellen. Meg kell jegyeznünk, hogy igen nemes és komoly okokból megjelent a mi Nemzeti Színházunk színpadán is hasonló kacagtató jelenség az ötvenes években, amikor a németajkú operaénekesek — mivel a magyar nemzet színpadáról a német szó egyszersmindenkorra száműzve volt — a magyar szöveget énekelvén, a közismert szörnyűségeket énekelték magyar szöveg helyett,') de ez történelmi alapja és a zene s szöveg jelentőségének aránya folytán amazzal a nemzet elleni merénylettel össze nem mérhető. Dreyssig könyvárus fentidézett feljegyzésén kívül az akkori magyar előadásokról nem beszél egyéb, mint két nyomtatott színlap. В színlapok kétségtelenül igazolják, hogy (év megjelölése nélkül.) Szent Mihály havának (szeptember) 12-én a pesti teátromban és 14-én szerdán Budán előadták a Mesterséges Ravaszság című ötf elvonásos vígságos játékot, melynek szerzője : tisztelendő Simai. A nyomtatvány elüt minden idők színlapjának formájától és pedig abban, hogy a szereplő színészek neveit elhallgatja, ami ebben az esetben egészen természetes is ; csupán a darabban megjelenő személyeket sorolja fel; 1. Tanulmányok Budapest múltjából. III.