Tanulmányok Budapest Múltjából 3. (1934)

Rexa Dezső: Az első magyar nyilvános színielőadások Pesten és Budán 127-137

Az első magyar nyilvános színielőadások Pesten és Budán. -- 1785. — Közhit és igazság, hogy Kelemen László első színtársulatának 1790 október 25-én a budai játékszínen — a ma kiürítetten és elhagyottan álló Várszínházban — lezajlott bemutatkozó előadása volt a magyar színjátszás megszületése. Való igaz ez, bár a magyar színpadi művek színrejutása történetének legelső időpontja nem esik egybe a fentebb mondott nappal. A magyar színészet keletkezését csak onnan számítjuk, amikor először verődött össze magyarokból álló társaság azon célból, hogy — nem mint alkalmi egyesülés, vulgo : műkedvelők — rendszeresen fog magyar színielőadásokat nyújtani annak a közönségnek, mely szórakozás céljából megváltja a jogot az előadás végignézésére. Tehát nem számítható a magyar színészet epochájának sem a misztériumok keletkezése, elterjedése a nép között,i) sem az iskolai drámák megjelenése a tisztán oktató és gyakorlat céljából felállított iskolai színpadokon.^) Az elsőnek célja egyházi, vallási alappal bír : a tömegek áhítatának, erkölcsiségének emelése, hitbuzgóságának megerősítése, a bűnözéstől való visszarettentés ; a másodiké a diákok előkészítése az életre, a nyilvános szereplésre, az előadókészség, a fellépés biztonságának s a nyilvánosság előtt való nyugodtságnak megszerzése, — mellesleg aztán a magasabb morális és etikai törvényeknek történelmi vagy képzeleti események által való többé-kevésbbé költői kifejezése, példázása. De nem vehető a magyar színjáték történetének kezdetéül az sem, midőn a pesti és budai mutatványait rendszeresen előadó német színtársulat — kétségtelenül üzleti érdekből — egy-egy magyarnyelvű előadást merészkedett rendezni, mert e társulat németajkú színészeivel csak a német múzsát szolgálta és magyar előadásaival egyedül a két főváros magyar közönségének vámszedője óhajtott lenni. 1760-tól kezdve volt Budának német színtársulata. ^) Persze első idejében csak az extemporizáló, vásári előadások járták, a Hanswurstok mókái, trágárkodásai, alanti népies komikuma szórakoztatták azt a publikumot, mely hajlammal bírt a piaci művészet előadásainak élvezésére. 1760-tól 1774-ig ilyen vándorkomédiások vagy két-három tagból álló komédiástársaságok húztak át Budaváros vásárterein. Ezek szereplése után jelenik meg a kultúra övében a komoly célzatú színjátékkal a valódi német színészet. Egy ideig nagy küzdelmet ví egymással a kettő : melyik bírja legyőzni, elhallgattatni a másikat? Az erősebb győz — és az erősebb nem