Tanulmányok Budapest Múltjából 3. (1934)

Horváth Henrik: A budai Szent György-relief 105-126

A BUDAI SZENT GYÖRGYRELIEF 123 A címlapon gyalogküzdelmet látunk egy karddal támadó lovag és egy, bár szárnyatlan, de tartásában és testformáiban még mindig a budai (illetve Carpaccio-féle) ábrázolást követő szörny között. A szöveg végén pedig következik II. Lajos magyar király harcának és halálának története kilenc versszakban. Az első vers így hangzik : Frölich so will ich singen wol hewr zu dieser frist wol von dem König aus Ungern der vnschuldig gestorben ist er war bey zwantzig jähren ein König in Ungerland vn war von edlem Stamme König lyUdwig war sein Name ein König in Ungern vnnd Böhmerlandt. A könyv tipikus terméke a kezdő barokk német irodalmának, érzelgős kompiláció, melynek eredetiségét és irodalmi értékét erősen tiilbecsülnok, ha a Siegfried-II. I^ajos párhuzamot a szerző fantáziájának tulajdonítanók, holott ő csak a nyomtatásból vagy szájhagyományokból ismeretes híreket adta elő tarka, a magyarsággal szemben különben meglehetősen elfogult elbeszélésben. A török elleni harcot nyilvánvalóan a kortársak is ebben a jelenetben látták összesűrűsítve. Mikor tehát a magyar történet hőskorában épült budai Szent György-templomot a 16. század első felében egy új timpanon-dísszel látták el, az ábrázolt jelenet már keletkezésekor komor mementónak hatott. A munka mind stüus, mind fegyvertörténeti alapon és a történeti indiciumok mérlegelésével csakis az 1507. és 1525. közötti időközbe illeszthető, sőt ennek a kornak egyik legjellegzetesebb és legszebb magyarországi darabja. Hogy olasz mintakép után késztilt, az ugyan nyilvánvaló, de távolról sem szorítkozik szolgai másolásra, hanem elég szuverénül bánik vele, annak hatását saját eszközeivel lényegesen felfokozza. A tájképi és építészeti adalékok visszaszorítása a drámai benyomás hatékonyságát szolgálja. A kőlap telítve van rendkívüli feszültséggel és kis méreteinek ellenére valóЪап monumentális. A lovas és a sárkány elhelyezését a féltimpanon által adott keretben alig lehetett volna jobban megoldani. A szent lovag erélyes és egyszersmind rugalmas testtartása meggyőző támadóerőt szuggerál. Egy eseménydús és vészterhes időnek büszke szimbóluma. Még a ló, a lovas, dárda és sárkánytest magas reliefben történt megmunkálása és az arcnak szélesen, síkszerűen kezelt modellálása közötti éles ellentét sem nélkülözi a tudatos művészi mérlegelés ismérveit. A fej profil ezáltal bizonyos légies vonást nyer, amihez a lapos dicsfény is lényegesen hozzájárul." A timpanon felsőrészét kitöltő, de minden bizonnyal a Szent Györgylegendával kapcsolatos kompozíciótól a mostoha sors megfosztott. Azt sem tudjuk, vajjon a templom ezen kívül is dicsekedett-e még hasonló veretű részletekkel. A budai Szent György-templom életrajzában ez a részlet, melyben az olasz renaissance tökéletes érettsége összeszövődik a gótikus formafelfogás utóhullámzásával, nemcsak művészettörténetileg fontos, hanem az