Tanulmányok Budapest Múltjából 3. (1934)

Kuzsinszky Bálint: Régészet és történelem 1-6

RÉGÉSZET ÉS TÖRTENElyEM vésve és a szűk helyen a legszükségesebb adatokra kellett szorítkozni. Nagyobb baj, hogy az idő nincs következetesen feltüntetve. Azért nem hiányoznak az olyan feliratok sem, melyek évekre pontosan datálhatok. Ilyenek természetesen azok a felíratok, melyekben római császárok vannak említve és amelyek azért is a legjelentékenyebb történeti kútfők, mert oly momentumokról emlékeznek meg, melyek történeti jelentőségűek lehettek. Ide tartoznak a mérföldjelző oszlopok feliratai, melyek amellett, hogy a császároknak szóló dedikációk voltak, az utak építésére vagy kijavítására vonatkoztak, ami háborús időkre enged következtetni. Más feliratokban különböző épületekről, vagy ami fontosabb, táborhelyekről lehet szó, amikor különösen a későkori feliratok a császároknak a határvédelem érdekében tett' intézkedéseit méltatták. Mindezekben a feliratokban a helytartók is meg lehetnek említve. De azonkívül igen sok oltárkövünk van, melyeket helytartók állítottak, akiknek korát sokszor azért ismerjük, mert másutt is szerepeltek. Az oltárkövek különben is a legpontosabban lehettek datálva, mert ha magasabbrangú tisztviselők vagy katonák állították, a felirat végén a két consul nevét olvashatjuk, akik után a rómaiak az éveket számították. Például egy aquincumi oltáron: Arriano et Papo consulibus, ami a Kr. u. 243. évnek felelt meg, amikor L. Annius Arrianus és C. Cervonius Papus voltak a consulok. (Cllv III 10.427.) A legnagyobb számmal a sírfeliratok fordulnak elő, mert sírköveket már a bennszülöttek is állítottak maguknak, akiket a rómaiak itt találtak. A mai sírkövek felirataitól azonban abban különböznek, hogy hiányzik az évszám, mely az elhunytak elhalálozásának felelt meg. Talán Dunapenteléről ismeretes az egyetlen sírkő, mely a consulok neveivel van datálva. (CIL III 3335.) Régebben aztán nem is kutatták az időt, hanem megelégedtek azzal, hogy a síremlékek a római uralom idejéből származnak, már pedig ez majdnem 400 évig tartott nálunk, oly hosszú ideig, hogy azalatt különösen a sírköveknek, mint mindennek, bizonyos változáson kellett átmenniök. Bz a változás természetesen nem történt máról holnapra, azért ki sem mutatható rövid időközökre, hanem örülhetünk, ha periódusokat különböztethetünk meg, melyek egy-egy századra vagy legjobb esetben félszázadra terjednek. A sírkövek bizonyára az első emlékek, melyek nálunk mindjárt a római foglalás után feltűntek. Más feliratos emlék talán nincs is, mely régibb volna. Annál jobban érdekelhet, melyek ezek a legrégibb sírkövek és milyen régiek. Bz a kérdés azért is közelebbről érinti a történetet, mert arra a nevezetes időre enged következtetni, amikor a rómaiak megszállották a Dunántúlt. Maga Augustus ugyan azzal dicsekedett, hogy a római birodalom határait egészen a Dunáig kitolta {protulique fines ad ripam Danuvii, mondja Augustus a Monumentum Ancyranumban), ami tehát már Kr. születése táján történt volna, de már Mommsennek feltűnt: miért hiányzanak akkor az emlékek Augustus idejéből a Drávától északra? Még neki tehát és utána sokáig nekünk is az volt a meggyőződésünk, hogy az egész Dunántúl csak körülbelül 100 év múlva, Trajanus császár dák hadjárataival kapcsolatban (Kr, u. 101 és 107 között) került római uralom 3*