Tanulmányok Budapest Múltjából 3. (1934)
Kuzsinszky Bálint: Régészet és történelem 1-6
DR. KUZSINSZKY BAI^INT alá. Az Aquincumi Múzeumba azonban évekkel ezelőtt egy kőtöredék került Domitianus császár nevével (Cllv III 14.3472) és már akkor sikerült néhány olyan sírkőre rámutatni, melyek még a Kr. u. I. századból származnak, úgyhogy a rómaiaknak legalább is már Domitianus alatt (81 és 96 között) kellett a Dunántúl ezen legtávolabbi csücskét, hol Aquincum állott, megszállaniok. Olyan sírkövek, mint azok, melyeken nálunk a legio II. adiutrix először feltűnik, másutt is akadtak, hol a légiók az első időkben változtak, mint Carnutumban, vagy ahol az irodalmi kútfők tanúsága szerint csak a legrégibb időben volt légió, mint Poetovióban és ahol az illető légiók sírkövei természetesen nem származhatnak későbbi időből, mint ameddig a rajtuk megemlített légiók azon a helyen tartózkodtak. így nem volt nehéz felismerni azoknak a sírköveknek sajátosságait, melyek nálunk is az első századba nyúlnak vissza. A római megszállásnak azonban még előbb kellett megtörténnie, olyan időben, mikor az aquincumi légió megjelenése előtt még csak segédcsapatok táboroztak a Duna jobbpartján. Azok a sírkövek ugyanis, melyeket nálunk egyes segédcsapatok katonái állíttattak maguknak, külsőre még egyszerűbbek. A legrégibbek csak egy sima kőlapból állanak, vagy pedig a fehraton kívül legföljebb az elhunyt képmása áll rajtuk, azonkívül egy lovas alakja, mely azt mutatja, hogy az elhunyt egy lovascsapat katonája volt. A feHrat kevésbbé különbözött, mert ezeken a sírköveken is hiányzik a későbbi időkben szokásos dedikáció : Dis Manibus, az elhunyt neve pedig nominativusban áll és a hozzá tartozó állítmány hic situs est, amely formula később szintén eltűnt. De a feliratban is fel tűnhetik, hogy a betűk jellege sokkal régibb karaktert mutat és hogy az elhunyt katonák neve többször Claudius, amely nevet Claudius császár után, ennek uralkodása alatt (41 és 54 között) vettek föl. Aquincumban ilyen felirat határozottan a ClIv III 15.163. Már akkor tehát itt voltak az illető segédcsapatok és a megszállás, ha nem is történt meg Augustus alatt, Trajanus előtt félszázaddal előbb ment végbe, mint ahogy Mommsen gondolta. Amint így a legrégibb sírkövek idejét meghatározzuk, az többékevésbbé a későbbi időkre nézve is sikerül és meg tudjuk mondani legalább a századot, melyből a síremlékek származnak. Ilyen szempontból azelőtt a többi régiséget még kevésbbé vizsgálták, mint a kőemlékeket. Még a pénzek jöhettek leginkább tekintetbe, ha arról volt szó, hogy a sírok milyen időből származnak. De az érmek legfeljebb azt az időt határozzák meg, amelynél korábban nem kerülhettek a földbe : a »terminus«-t »ante quem«. Hogy későbben is még sokáig forgalomban lehettek, meglátszik az érmek kopottságán. Ellenben a mindennapi használatra szánt tárgyak nem tarthatták magukat oly sokáig, legkevésbbé azok, melyek agyagból készültek és könnyen eltörhettek. Ezért nem lehet nagy ktilönbség azon idő között, melyben készültek és azon idő között, melyben utoljára használatban voltak. így a kőemlékeken kívül még sok más emlék állhat rendelkezésünkre abból az időből is, melyben a rómaiak valahol először megjelentek. És hogy újabban a kutatások ezen a téren nálunk is megindultak, mindig több és több bizonyságot kapunk arra nézve, hogy a
