Tanulmányok Budapest Múltjából 3. (1934)

Bierbauer Virgil: A régi pesti Vigadó építéstörténete 91-104

A RÉGI PESTI VIGADÓ ÉPÍTÉSTÖRTÉNKTE 97 faragómunkák még 1830 őszén megrendeltettek (V. A. 5034.), úgyhogy a következő év májusában védőtető válik szükségessé, nehogy a további munkák által megsérüljenek. (V. A. 5149.) Az esőlevezető csatornákra szükség van. (V. A. 5271.) Közben a Városi Vigadó-pénzalap kimerül sa nádor 20.000 frt kölcsön fölvételét engedélyezi. (V. A. 5152.) A tükrök is megrendelhetők, amiről szólva Pollack azonnal jelenti, hogy ez a cikk olcsóbb lett. (V. A. 5185.) Az építkezés előrehaladását tanúsítja az, hogy 1831 július 27-én PoUáck a felülvizsgálat megindítását kéri, és hogy a Nagyhíd-utca (Deák Ferencutca) kövezését halaszthatatlannak mondja (V. A. 5245.), de még inkább az a jelentése, mely szerint a lakások Jakab napra, júHus 25-re kiadhatók lesznek, míg a kávéház csak az 1832-es év Szent György napjára, április 24-re lesz bérbeadható. (V. A. 5295.) A festőmunkák terminusa 1832 áprilisa. (V. A. 5314.) A leszámolásokat is beterjeszti PoUáck 1831 augusztusában, a felülvizsgálattal a Szépítőbizottmány Hofrichter építőmestert bízza meg. (V. A. 5303.) így PoUáck elkészülve azzal a munkával, melynek ő volt a vállalkozója is, teljes erejét a Vigadó belső kiképzésének szentelheti. Tervei mindjobban megérnek, kialakulnak : a Kredenzsaal, később csemegetár — mely a mai Fessl-féle Vigadó cukrászdájának felelt meg — falaira domborműveket akar alkalmazni. (V. A. 5328.) És 1831 novemberében beterjeszti a Vigadókávéház, valamint az emeleti éttermek és tánctermek berendezési terveit. A mester ezekre a bútordarabokra, valamint a csillárokra különös gondot fordít. Egy 1832 januárjában kelt előterjesztésében hangsúlyozza ezeknek fontosságát, mert ez a nagyszerű, az ország határán túl is feltűnést keltő épület hírét csak akkor tarthatja meg, ha a Szépítőbizottmány beleegyezik, hogy a berendezés is elsőrangú legyen mind szépség, mind tartósság tekintetében. (V. A. 5362. és 5387.) Ugyanakkor beterjeszti a berendezési terveket, nevezetesen a három nagy teremét és az éttermekét. Az alaprajzokon szembeszökő PoUáck ízlése : nagy kerek asztalok népesítették be az étkezőhelyiségeket, úgy amint azt ma csak a legelsőbbrendű luxusszállodákban látjuk. Amennyire a mester tervei szerint készült néhány berendezési tárgyat ismerjük, ezek a költségvetésben körülírt cseresznyefából és mahagóniból készült, aranyozott rézveretekkel díszített asztalok és székek a biedermeier asztalosmunka remekei lehettek. Készítőjük Palládi Ferenc és Steindl Ferenc volt, ezek kissé naiv mesteremberrajzai az akták között reánk maradtak. (V. A. 5394.) Annál finomabb PoUáck rajza a cukrászda két hatalmas kirakóasztalához, melynek lábait szárnyas chimérák tartották. További gondja a mesternek a terem világítása. Egy hatalmas aktaköteg a nyoma erre vonatkozó tárgyalásainak. (V. A. 5394.) Egy rajz a bécsi Clemens lyisttől némi képet ad az empire csillárok és fali-karok e remekeiről, A szállítással, melyre ajánlatot tett rajzokkal a pesti Rotter és Rietmann szobrászcég is (1821 október, V. A. 5362.), a szintén bécsi Iva Vigne bízatott meg. A nagy terem két főcsillára tíz láb átmérőjű volt és tizenhat láb magas, 184 gyertyával, a két kisebbik tizenkét láb magas, 138 gyertyával. Ezenkívül tizenkét fali-kar szórta fényét a terembe. Ez a teljes összegében 710 gyertya pazar fényáradatán kívül olyan hőt sugárzott, 9. Tanulmányok Budapest múltjából. III.