Tanulmányok Budapest Múltjából 3. (1934)
Kovács Lajos: A régi pesti Vigadó építésének előzményei 62-90
A RÉGI PESTI VIGADÓ ÉPÍTÉSÉNEK EI^Ó'ZMÉNYEI 83 A város éppúgy, mint 10 évvel korábban, arra hivatkozott, hogy a táncterem és boltok elhagyása folytán az épület legtöbb jövedelmet hozó részei maradnak el és ezáltal az eszközölt befektetések még az akkor szokásos kamatokat sem hoznák be. A tanács ilyen körülmények között hallani sem akart színházépítésről és a helytartótanács is támogatta ezt a felfogást. Egyelőre csak annyit lehetett kiharcolni a kamarától, hogy mintegy az építkezés későbbi folytatásának zálogaként hozzájárult a színház és táncterem alapjának együtt való lerakásához, ha egyelőre csak a színház épül is meg.^^) A város ellenkezése láttára az udvarnál ismét a magánvállalkozás igénybevétele útján remélték a nehézségeket áthidalhatni. A kancellária már 1803 augusztus 18-án jelezte két társas vállalkozónak, gróf Unwerth Emánuelnek és báró Loprestynek az ajánlkozását.^*) Ekkor már mind a színház, mind a táncterem építésének halogatása igen hátrányos volt a pesti közönség szempontjából. A rondellaszínház nem tudta befogadni a megnövekedett nézőközönséget, árvíz idején nem nyújtott védelmet, sőt oly roskadozó volt, hogy összeomlásától is féltek. Álarcosbálok 1788 óta csak a »Hétválasztó« termében folyhattak. Újabban állandó lett a panasz, hogy a terem szűk volta miatt a közönség nagy része kiszorul, aki pedig be tud menni, kellemetlenségeknek teszi ki magát a teremben levő fojtott levegő miatt és mert állandóan lökdösik a tömegben és rálépnek a lábára.^^) Legjobban minderről a városi tanács volt értesülve, kénytelen volt azonban eleget tenni a királyi rendeletnek és oly építési tervet terjesztett elő, melyben csak a színházra voltak tekintettel.^^) A két kormányszék a város által bemutatott tervek felülvizsgálására ismét ülést tartott. Ezen először a kancellária által még 1803-ban megküldött Unwerth- és Lopresty-féle ajánlatot tárgyalták, kitűnt azonban, hogy a közben eltelt idő alatt a pályázók más vállalatba fektették pénzüket. Ezután a tervek tárgyalása került sorra. A tervekről kitűnt, hogy ezek az 1802. évi Hild-féle tervekkel azonosak, csak a táncterem és boltok befogadására szánt épületrészt hagyták el róluk. A bizottság határozata leszögezte, hogy amennyiben a város csak a színházat építi meg, ha elegendő is erre 153.000 forint, az összeg még a szokásos kamatokat sem fogja meghozni, ezért jó volna a teljes épület létesítését engedélyezni. Akkor is, ha az uralkodó ezt nem látja indokoltnak, a színházat magában foglaló rész megépítését engedélyezze sürgősen a színházlátogató közönség számának állandó növekedésére való tekintettel. Sürgős intézkedést tesz szükségessé a jelenlegi színházépület rongált állapota, nemcsak a közönség biztonsága érdekében, hanem mert a város két hónaponként kénytelen javításokat eszközölni és ez sok pénzt emészt fel.^'^) Ezen az ülésen Szentiványi Bonaventura helytartótanácsi és báró Perényi kamarai tanácsos között erős vita fejlődött ki. Perényi felszólalásában egyszersmindenkorra elintézettnek vette a kérdést, hogy csak a színházat szabad megépíteni. Szentiványi szembeszállt vele s azt mondotta, hogy még ha maga a város akarna is vállalkozni arra, hogy megépítse a színházat, vigadó, boltok és esetleg más megvalósítható, hasznothajtó helyiségek nélkül, el kell tiltani tőle. A vegyesbizottság jegyzőkönyvét e két tanácsos írásbafoglalt különvéleményével együtt juttatták az udvarhoz.^Szentivanyi 8» •
