Tanulmányok Budapest Múltjából 2. (1933)
Rexa Dezső: Magyar színtársulatok Pesten 1831-ben 63-72
64 RI3XA DEZSŐ tette — csak negyedesztendőnként hirdetett 60—60 előadásra béreljen lózsit vagy zártszéket vagy földszinti bemenetet. A társaság, írja továbbá, előadásait a Beleznay-kertben tartja, ahol úgy a terem rendelkezésére áll, mint egy magános mecénás jóvoltából a kertben háromezer (!) néző számára épített nyílt aréna. Tehát a nyári melegben nem kell a p. t. Publicumnak a fülledt szálában sülnie, de a kellemes hüs esti áj erben élvezheti az előadást. E kérőfelirat megőrizte számunkra azok nevét is, kik e színtársulat tagjai voltak. A társulat kiváló erőkből állott. Vannak közöttük nevek, melyek színésztörténetünk lapjain sőt irodalomtörténetünk lapjain is nem dicstelenül szerepelnek. Csak az itt a különösen meglepő, hogy a társulat igazgatója egyáltalán nincs megjelölve, s a tagok a névsorban a gyakorlattól eltérően nem betűrendben, de tigy látszik tekintély szerint sorakoznak, úgy, hogy azt, kinek a kormánya alatt működtek színészeink, — nem tudhatjuk meg. -Murányi Zsigmonddal kezdődik a névsor, kiről úgy színészettörténetünk, mint irodalomtörténetünk 7 ) azt mondja, hogy a húszas évek végén letűnik a színpadról, s íme itt még mindég a színészek között szerepel. A névsor utolsóul egy Dárdayt nevez meg, akiről csak Benkő közismert Magyar Színvilága emlékezik meg, de ott se találjuk meg keresztnevét, más helyeken pedig még ennyi nyomát sem találjuk. A társaság névsorában szerepel Gentsy János és neje, akiről nem tudjuk, hogy mi volt leánykori neve ; különös, hogy Könyves Máté, aki szintén tagja volt e társulatnak, Játékszíni Koszorújában (megjelent 1834-ben) a »Szín Játtzónék Nevei« között nem említi meg -— s ennek következménye, hogy az itt nevezettek a későbbi névsorokban sem szerepelnek. Könyves azonban éppen így nem méltatja említésre Irényi, Szadári, Szentgyörgyi Ilka nevű egykori társait sem. Az utóbbit azonban Benkő idézett munkájában névleg megemlíti. Egészen különösen állunk azonban itt egy nagy névvel szemben s valóban nagy zavarba hoz a váratlanul itt talált '— Szigligeti név . . . Mi sem természetesebb, mint hogy mindenki most Szigligeti Kdére gondol. Szigligeti ekkor tizenhét esztendős volt, s akkorában ilyen korban már színészkedtek egyesek, úgy, hogy ez nem lehetetlenítené az azonosságot. ÉBletirói szerint azonban ekkor még Nagyváradon iskolázott, ahol műkedvelő előadást is rendezett. 1832-ben megy a mérnöki pályára, így ezek a tények kizárják annak lehetőségét, hogy a társulat Szigligeti nevű tagja azonos legyen a nagy drámaíróval. A folyamodvány aláírásai nem sajátkezű aláírások s így a kézírásból sem lehet semmire következtetnünk. És önéletírása is — amelyben pályaválasztási elhatározása óta mindent feljegyez — erről a színészkedéséről mit sem szól, sőt elmondja, hogy miként adta Döbrentei Gábor, a budai színjátszó társaság második igazgatója neki a Szigligeti nevet és tudjuk, hogy az a jeles társaság, mely Nemzeti Színházunk alaptársaságát képezé majd, csak 1832-ben fog Budán megjelenni és »Szigligeti úr« csak 1834 augusztus 15-ikén jelenik meg először a színi cédulán. Ki hát ez a Szigligeti? Kénytelenek vagyunk hinni, hogy e társulat tagjai között volt egy valaki, aki akkorában próbálkozott a színészettel és talán dunántúli, balatonvidéki származás lévén, Szigliget romantikus
