Tanulmányok Budapest Múltjából 2. (1933)

Rokken Ferenc: A Ferenc József-tér 40-62

A FERENC JÓZSEF-TÉR 61 megye Aba Sámuel király sírhelyéből ; Liptó megye »a svihovorai fensíkról, amelyen Rákóczi Ferenc egyik döntő csatája vívatott« ; Mosón megye »Szent Anna kápolnával ékített dombnak földjéből, melyen 1146. évben II. Géza Boris szövetségesével Henrik bajor hercegen győzedelmeskedett, e helyen áldatott meg és köttetett oldalára az egyháznagyok által Szent István kardja« ; Pest megye »Alpárról, Árpád vezér várának halmából« ; Tolnamegye »Kajdacs határából az ott létező sánc tájékáról, amelyen a mohácsi vész után a Szentkorona egy ott lévő dudvás fűzfában három napig rejtetett el«; Turóc megye »Znióváraljából, hol hajdan IV-ik Béla a tatárdulás elől menekülve, több ideig tartózkodott« ; Ung megye »Ungvárról, hol kelet éjszakról bevándorló s útközben diadalmasan s vitézül harcolt Szittya fajelődeink Álmos vezérlete alatt K. u. 889. letelepedtek, azon helyről melyen Árpád a vándornépnek választatott vezérré, s melyről indultak ki a hont elfoglalandó annak hadai az itt tartott első áldomás után«; Torda megye »Szent László határából, melyben Szent László a kunokat megverte, továbbá Keresztes határából, mely a Dák állam bomlásának kezdetét, Traján egyik győzelmét s a magyar keresztes had egyik ágának átvonulását engedte s a havasaiföldről betört Mihály vajda vérét szívta be« ; Marosszék »Marosvásárhelyről a régi praetorialis székhelyéből, hol Bocskay István Erdélyország fejedelmévé választatott« ; Arad városa a világosi várból ; Budaváros a Szent János hegyről ; Komárom város »azon helyről, melyen 1857-ben Erzsébet magyar királyné először lépett magyar földre« ; Zenta város »azon helyről, melyen a törökök Eugen herceg alatt tökéletesen megverettettek« és végül Pest városa is küldött e célra külön földet »és pedig a város öt részeiből az illető egyháztelekről, a Városligetben a Hermina kápolnától, továbbá a kőbányából és a Rákosról a királydombról«. (Pesti levéltár : XI. 62/1867.) Az ország minden tájáról összehordott földből azután a m. kir. főlovászmesteri hivatal, mint a koronázási ünnepségek rendezésével megbízott szerv, készíttette el a koronázási dombot, amelynek egykorú fényképe Lux Kálmán ,,Budai várpalota Mátyás király korában" című művének IV. mellékletén látható. A koronázás napja 1867. június 8-án volt; ennek szabályait tételes közjogunk írja elő és több részből áll. A tulajdonképeni koronázás — amikor a nemzet képviselői a Szentkoronát a király fejére teszik — Budán történt, míg az alkotmánybiztosító eskü letétele és a kardvágás Pesten ünnepélyes külsőségek között ment végbe. A koronázó menet harangzúgás közben Budáról a Lánchídon át jött Pestre és a pesti hídfőnél jobbra kanyarodva a Dunaparton végig vonult a főplébánia templom előtti Szentháromság-térre. Itt díszes emelvény állott a király és a közjogi funkcionáriusok részére, akiknek közreműködése mellett tette le a király az esküt. A pestvárosi küldöttség jelentésében olvashatjuk, hogy a nép öröme határtalan volt, amikor Őfelsége az eskü szövegében ahhoz a részhez ért, mely ősi alkotmányunknak megfelelően az ország területi épségét megtartani és biztosítani jelenté ki : »viharzó éljen riadás feljülmulhatlan volt«. (XI. 62/867) Az eskü letétele után a koronázómenet a plébániatemplom és a kegyesrendi épület közti utcarészen keresztül, továbbá a Városház-téren, Váci- és Dorottya-utcákon át a Ferenc József-térre vonult, ahol Őfelsége