Tanulmányok Budapest Múltjából 2. (1933)
Kelényi B. Ottó: Gazdaságtörténeti adatok a pesti német színház építéséhez, 1808-1812 141-161
GAZDASÁGTÖRTÉNETI ADATOK A PESTI NÉMET SZÍNHÁZ ÉPÍTÉSÉHEZ 1808—1812. I47 számít, amihez még az állványoknak és egyéb hozzátartozó munkáknak 4 forintban számított ára járul. Az első emeleti munkákért 32 forintot, a második és harmadik emeleti munkálatokért 34 forintot, a harmadik emeleten felüli munkákért pedig 36 forintot számít. Ennek alapján az összes faltérért köb-ölenként minden munkával együtt átlagárban 33 forint 12 krajcár költség mutatkozik. Megjegyzi emellett, hogy ez a számítás a magánházak árszámításán alapszik, az 1809. évben vállalt munkák árszabását véve alapul. Ezek szerinte annál is inkább jutányosak, mert a magánépítkezéseknél sokkal kevesebb gondot kell fordítani az anyagok kiválasztására, másrészt az ily hangsúlyozott fontosságú épületnél az építkezés felügyelete nagyobb gondot igényel. Nevezetesen : 1. az építési anyagok beszerzése, a szállítás nehézségei, az épület magassága, mindmegannyi külön elővigyázatosságot feltételez ; 2. a három meglevő pallér mellett még két felügyelőt kell alkalmazni ; 3. a nagy mennyiségben szükséges és költséges állványfáknak hosszú ideig kell az épületen maradni ; 4. a költséges szerszámok őrzésére két őrt kell felfogadni ; 5. minden szükséges elővigyázat mellett is a felhasznált szerszámanyagok ily nagy építkezésnél feltétlenül kárt szenvednek ; 6. a munkások felfogadása és felügyelete nagy kiadásokat jelent ; 7. miután az építőmester csak a kézi munkára van szerződtetve, elvész számára az építési anyagok beszerzésével járó anyagi haszon. Mindezek alapján Polláck nagyon előnyösnek minősíti az ajánlatot és öntudatosan állítja érvelései mellé évek során át kifogástalannak minősített munkásságát. Polláck ajánlatára az elnök úgy nyilatkozott, hogy miután az árak megállapításában a bizottság kötelessége a szépítő alap anyagi előnyeinek szem előtt tartása, ezeket az árakat az építőmesterek céhével is megtárgyalja. Az építőmesterek céhének véleményes jelentését és árajánlatát a bizottság a következő pontban tárgyalta. Eszerint a céh úgy véli, hogy, ha a kőműves napszámosoknak a legfelsőbb helyen 1 forint 15 krajcárban megállapított összegét a színház építésénél felemelnék, nagyon előnyös helyzetet teremtenének. A céh a kőművessegédek közül e munkára a legjobbakat állítaná be és az ilyen munkáknál szokásos óvadékra is kötelezné magát. A céh írásbeli nyilatkozatára az elnök azt válaszolta, hogy az építkezést folyó év szeptemberéig tető alá kell hozni ; ennek érdekében meghatározták az elvégzendő részletmunkák idejét, valamint a felhasználandó anyag okmennyiségét és a munkások számát : ha tehát a céh kauciószolgáltatás mellett vállalkozik a munkára, adja be részletes, köb-ölenként számított árajánlatát. A céh árajánlata emeletekre kalkulálva érkezett be, de azzal a kívánsággal, hogy az építést inkább átlagárban vállalná. A céh egyébként hangsúlyozta, hogy csak a közérdeket tartja szem előtt és nem szándéka Polláckot az építéstől eltávolítani. A szépítőbizottság azonban azzal az indokolással, hogy, ha a céhnek adná ki a munkát, az építést végző mester halála esetén ennek utódja és esetleg az építési alap is nagy kárt szenvedne, úgy határozott, hogy a munkát az egész céhnek nem adhatja ki. Tekintettel továbbá arra, hogy Amannak legnagyobb bizalma Polláckban van, aki eddig is mind az építésszel, mind pedig a bizottsággal szemben vállalt kötelezettségeinek mindenben megfelelt és ő volt az, aki az alapozás munkáit íi*
