Tanulmányok Budapest Múltjából 2. (1933)
Lux Kálmán: A budapesti belvárosi plébániatemplom 1-31
A BUDAPESTI BELVÁROSI PLÉBÁNIATEMPLOM 7 szép képpel, görög ízlésű szentségházzal, jobboldalán Szent István, baloldalán Szent I/ászló király szobrával. A főoltár melletti vékony oszlopocskákkal szegélyezett négy lapos pilléren kívül még hat négyzetes alaprajzú, élszöggel egymás felé forduló köteges pillér támasztja a szentély díszes kőbordás boltozatát. K pilléreket négy sarkon álló erőteljesebb és négy lapon álló gyengébb féloszlop tagozza, melyekkel homorú tagok váltakoznak és erőteljes árnyékhatást adnak a csiszolt és fényezett műmárvánnyal bevont kötegpilléreknek. A kötegpilléreknek egységes lábazatain körülfutnak a lábazati tagok s fejezetein az 1889-iki helyreállítás idejéből származó áradozott levéldíszítmények. Kár, hogy az eredeti oszlopfő díszítményekből nem maradt meg semmi s ugyancsak eltávolították azt az aranycsillagsort, mely az oszlopfők felett eredetileg ékeskedett. A szentély kőbordás boltozatai mind eredetiek s a XV. századból származnak, kivéve a főoltár előtti boltozatszakaszt, hol a beomlott boltozatmezőt alacsonyabb boltozattal újra boltozták. Ez 1699-ben történhetett, ha hitelt adhatunk az erre vonatkozó feljegyzésnek. Ennél a szakasznál történt aztán, hogy a régi boltozat eredeti magasabb falívei az újabb alacsonyabb boltozás után a padlástérben láthatókká váltak. Ezeket a falíveket nézték Rómer Flóris és Némethy I^ajos, a templom monografusai csúcsíves ablakok ívzáróköveinek. A szentélyboltozatok vállainál, a pillérfejezetek fölött, valószínűleg az 1808. évi nagy restauráláskor különös alakú kettős püspöksüvegre emlékeztető pajzsokat alkalmaztak, a boltozatbordák összemetsződéséből keletkezett szabálytalanságok eltakarására. Más helyeken ugyané célból fantasztikus alakú aranyozott vázákat tettek a kedvezőtlen hatású bordaösszemetsződések eltüntetésére. Minden boltozatmező közepén a bordák találkozásánál záróköveket látunk, melyeket különféle módon díszítettek. A szentély középső hajója mellett kétoldalt vele egymagasságú boltozattal fedett oldalhajók futnak és a főoltárt magábafoglaló szakaszt is megkerülik. Ezeknél az oldalhajóknál a boltozatbordák részben a kötegpillérekre, részben az oldalfalakból kiálló gyámkövekre támaszkodnak. A háromhajós téralakítás nagy gazdagságot ad a szentélynek, mely legbecsesebb műemlékeink sorába emeli a pesti belvárosi plébánia-templomot. A szentély diadalívének baloldalán emelkedik az empire korban 1808-ban készült gótikus szószék, mely Ungradt Fülöp asztalosmester munkája és a maga nemében egészen rendkívüli. Érdekes, hogy ebben az időben a csúcsíves formák utánzása dacára is milyen híven tükröződik az empire művész felfogása. A szószék a gótizáló formák mellett is az empirenak tipikus és szép alkotása. A diadalív mellett a szentély első szakaszához csatlakozva délfelől gótikus kápolna simul, melynek falait a szabályos nyolcszög oldalainak megfelelően építették. Ez a Jézus Szent Szívének tiszteletére szentelt kápolna még a XV. században épült, kőbordás boltozattal és három csúcsíves gazdagon tagozott ablakkal. Ablakai közül kettő be van falazva s a megmaradt ablakot átalakították, régi díszes kőrácsozatos mérműveitől megfosztották. Oltára neogót stílusban készült, művészi szempontból jelentéktelen.
