Tanulmányok Budapest Múltjából 2. (1933)
Bánrévy György: A budavári katonai szertár (Zeughaus), 1725-1901 104-140
A BUDAVÁRI KATONAI SZERTÁR (ZEUGHAUS) 1725—1901 131 traktusnak a hátulsó keresztszárny felé eső felét szintén ágyúteremnek szánta, de a másik felébe raktárhelyiségeket akart berendezni. Ezt a beosztást kifogásolta a Hadszertári hivatal, amikor 1727 elején Donato Allio-val új megoldást dolgoztatott ki, hogy az ágyúk elhelyezésére szánt tér bővüljön. A várfalon álló saroknégyszögbe tervezte Matthey a Zeughaus kápolnáját, elgondolása azonban nem valósult meg, mert a külön e célra szánt helyiséget végeredményben nem építették meg. Kápolna azonban mégis került a Zeughaus-ba és annyi kétségtelen, hogy a főhomlokzati front egyik helyiségében rendezték be. A főfront földszinti helyiségeinek beosztására vonatkozólag nem maradt ránk Matthey-nek terve. Az Allio-féle variáns szerint semmiesetre sem épülhetett ki ez a traktus, mert a lebontási alaprajzokon látható végleges és valóságos helyzet egyáltalán nem emlékeztet Allio elgondolásaira. A lejtő felőli saroknégyszög beosztása azonban teljesen azonos Matthey szignált emeleti alaprajzával (2. tervrajz), melyből tehát az átdolgozás ellenére is megtartott valamit. Általában mégis a főhomlokzati traktus belső elrendezése, hasonlóan a külső kiképzéshez, felel meg legkevésbbé az eredeti terveknek. Ezen azonban nem kell meglepődnünk, mert ez a traktus mint lakásokra szánt rész volt kitéve idők folyamán legjobban az átépítésnek és más változásnak. A főhomlokzat díszes középrészén kívül a Zeughaus egészen egyszerű, puritán külsőt kapott. Rendeltetése miatt nem is nagyon tűrte volna meg a túlságos díszítést, bár Matthey eredeti tornyos frontmegoldása ragyogó épületet varázsolt volna a budai várhegyre. A főhomlokzaton a két saroknégyszög közé fogott és három ablaknyílás fölött emelkedő timpanon alkalmazásával a homlokzati rész hármas ritmusát akarta hangsúlyozni. Timpanon készült ugyan a főfrontra, de a hármas tagozódás az ablakok számának megnövelésével eltűnt. Az oldalhomlokzatokat Matthey egyszerűen, majdnem egész simán képezte ki és úgy is épültek meg. Matthey keze az épület formájának kialakításában meglehetősen meg volt kötve. Irányadásul, sőt sok tekintetben alapul ott álltak a régi szertárépület világosan kirajzolódó fal-romjai. A meglehetős épségben megmaradt saroknégyszög és a belőle a várfalig, majd a várfalon a Duna folyásának irányába futó fal kész alapként kínálkozott. Az akkor még be nem temetett várárkon túl terjeszkedni nem lehetett, de nem is kellett : ott voltak a régi tárház négyszögű építményének alapjai. Ugyanoda és ugyanakkorára tervezte meg Matthey az új Zeughaus-t. A kiugró saroknégyszöget nem bontotta le, hanem megépítette a párját a várfalra, a várhegy lejtője fölé. Ezzel nemcsak szimmetrikus, hanem valósággal művészi és erőteljes homlokzatot biztosított az egyébként szimpla, egyhangú épületnek. Hauszmann Alajos ezeket a Zeughaus lebontásakor feltárt régi falakat középkori maradványoknak tartotta és annyiból igaza is van, hogy a XVII. század végén épült szertárnak éppen azok a falai, melyek a mi Zeughaus-unkba átépültek, törökkori falmaradványok voltak. Hauszmann ugyanezekről a falakról beszél : »Ugyancsak Zsigmond építkezéseihez tartozik az a várfal is, mely az újabb időben lebontott tt. n. Zeughaus középfalát alkotta. Ebben a falban megleltük még a régi kapu 10*
