Tanulmányok Budapest Múltjából 2. (1933)

Lux Kálmán: A budapesti belvárosi plébániatemplom 1-31

6 DR. IJJX KAIMAN de nemes ízlést és művészi készséget árul el. Az oltár középpontjában áll annak barnakeretű. Szent Jánost ábrázoló szép festménye. Az oltárképtől jobbra és balra két-két díszes oszlop emelkedik, melyek hajlított párkányzatokat tartanak. Az oszlopok közti fülkébe egy-egy szent lendületes szobrát tették. Az oltárkép fölött, az oltár koronázása gyanánt domborműben látjuk Mária mennybemenetelét, a felhős égbolt közepén az Istenanya angyalok és szeráfok karától körülvett alakját. B kápolnából a déli torony felé keskeny kamrába ajtó nyílik. E kamrából a nyitott ajtónyiláson át az oltár nagyobb távlatból szemlélhető. A következő szakaszban levő, a déli oldali Rózsafüzér és az északi oldali Máriaczelli kápolnák oltárai az előzőknél jelentéktelenebbek. Felépítményük az átlagos barokk-oltárok sablonos alakját mutatja. Az oltár közepét nagy oltárkép foglalja el. Ettől jobbra és balra egy-egy díszes oszlop emelkedik, melynek az oltárkép felé eső oldalán kisebb, külső szélénél nagyobb szobrok állanak. A két szemközti kápolna oltárai között architektúrában kevés különbség van, csak oltárképeik tárgya eltérő. A déli kápolna oltárképe a Rózsafüzér királynéját, az északi a Máriaczelli Madonnát ábrázolja, kinek alakját a különböző fogadalmi ajándékok teljesen elborítják. A déli kápolnában az oltárkép fölött az oltár koronázó részében Szent Flórián olajfestésű képe látható, az északi kápolnában a Szentháromság képe díszlik. A rákövetkező szakaszban vannak a templom déli és északi oldalbejáróinak már említett előcsarnokai, végül a negyedik s egyúttal a szentélyhez legközelebb eső szakasz kápolnái következnek, melyek neogót oltárait már 1865-ben említi a Vasárnapi Újság cikkírója. Ezek az oltárok nem valami értékes alkotások, olyanok, amilyenekkel a tiroliak árasztották el a világot. Oltárképeik sokkal jobbak architektúrájuknál. Az északi kápolna oltárképe Szent Józsefet ábrázolja a serdülő Jézussal, a déli kápolna oltárképén Szent István királyunkat látjuk, amint Szűz Máriának felajánlja a magyar koronát. Az oltárképek jobb- és baloldalán egy-egy szent, illetve püspök szobrai láthatók. A templomnak kétségtelenül legértékesebb része annak késő gót stÜúsban a XV. században épített szentélye. A kelet felé néző szentély a szabályos nyolcszög oldalai irányában épült falakkal záródik. Közel 16 m széles terét háromhajós csarnoktemplom módjára alakították. Gazdagon tagozott kőbordás boltozatát tíz gazdagon tagozott, csiszolt műmárvánnyal bevont, aranyfejezetű kötegpillér támasztja alá. A szentély középhajóját kelet felől négy, a szabályos nyolcszög sarkaira helyezett hosszúkás alaprajzon épült köteges pillér zárja le, melyek tömegükkel közrefogják a templom hatalmas újabbkori majolika főoltárát. A főoltárt az 1889-iki helyreállítás után Steindl Imrének, az országház jeles építőjének tervei szerint készítették s Magyarország Nagyasszonyának szentelték. Steindl szerette az élénk színeket, ezt az oltárt is a maga csillogó színeivel teljesen hozzá hangolta a szentélyhez, melynek kifestesében rá lehet ismerni a mesternek az Országház intérieurjeiben megnyilatkozott ízlésére. A főoltár helyén a helyreállítás előtt neogót díszes oltár állt, melyet Hild János 1808-ban tervezett, Szűz Mária mennybemenetelét ábrázoló