Tanulmányok Budapest Múltjából 2. (1933)
Bánrévy György: A budavári katonai szertár (Zeughaus), 1725-1901 104-140
A BUDAVÁRI KATONAI SZERTÁR (ZEUGHAUS) , 1725—1901 109 Maut, besser hinein und zwar rechter Hand das alte Zeug-Haus . . .« A fővárosi mérnöki hivatal 1889 február 28-án kelt jelentése szerint » . . .az egy régi földszintes ház, mely egy nagy, boltozott, az egész épületen átmenő s középen pillérekkel bíró raktárhelyiségből áll, a terven látható kiszökellő rész pedig egy felügyelői lakást tartalmaz.« 16 ) Brdekes a pilléres kiképzés rokonsága a várbeli Zeughaus-épületnél látott pillér-rendszerrel. A vízivárosi szertár úgyszólván létezése végéig megtartotta hivatását, ami »a műszaki csapatok hadi fölszerelésének födél alatt tartása« volt. 17 ) Jelentésének 9. pontjában Fischer ezredes is beszámol erről az épületről és felemlíti alaposan megrongált állapotát, melyben 1736-ban találta. 18 ) Mint exponált helyen álló sarokház ( 1889-ben Fazekas-tér 7. és Corvin-tér 9.) feltűnő dísztelenségével a XIX. század végén kezdett szemet szúrni, eltávolítását 1888-ban szépészeti és városrendezési szempontból tartják kívánatosnak. A városnak tehát meg kellett vennie a régi építményt a katonai kincstártól, hogy lebontathassa és helyére valami díszes középületet emeljen, vagy telkét megosztva házhelyként értékesítse. Az 1890-ben megejtett bírói becslés az épület értékét 17.838 frt 22 kr.-ban, a telekét pedig 32.049 frt-ban, az egész ingatlanét tehát 49.887 frt 22 kr.ban állapította meg. A főváros 1891-ben elhatározta a tárház megvételét, melynek fejében azonban a katonai kincstár követelte 55.400 frt-ot kellett fizetnie. A szerződéses vásárt 1892-ben kötötték meg és ugyanebben az évben történt kezdeményezés a lebontásra váró raktárépület helyén emelendő budai Vigadó érdekében is. A főváros 1894 április 5-én vette tényleges birtokába a kiérdemesült építményt, melynek fennállása csak a Vigadó építkezésének megkezdéséig tarthatott. Az erre vonatkozó pályázat 1897 elején dőlt el ; az építés, illetve az ott álló régi épületek bontásának munkálatai 1898 tavaszán kezdődtek meg. Ekkor hordták le a XVII. századi vízivárosi Zeughaus-t, alápincézése azonban alapul szolgált továbbra is a helyére került díszes, modern épületnek, mert a földmunkák vállalatba adásánál kikötötték, hogy »a régi pinczéket a lebontás alkalmával kitölteni nem szabad.« 19 ) A várhegyi Zeughaus-nak már nem engedett ilyen hosszú életet a sors. Az 1723 március 28-án kitört óriási tűzvész elhamvasztotta, úgyhogy csak egyes falai maradtak épen. 20 ) Miller is fölemlíti az elpusztult épületek közt : »Anno 1723. Incendium, Resurgentis Domini die, post horam quartam Pomeridianam . . . exortum . . . non tantum Ecclesias RR. PP. Soc. Jesu et RR. PP. Carmelitarum calceatorum, Armamentarium Regium et Curiam civicam . . . conflagrarit. . .<< 21 ) Georg Christoph Zennegg a budai kamarai adminisztráció inspektorának 1723 március 30-án kelt jelentése szerint az egész épület elhamvadt. 22 ) Az április 12-éről keltezett »Beschreibung deren den 28-ten Mártii 1723 in der Haupt-Vöstung und HauptStatt Ofen entstandtener Feüers-Brunst und hierdurch spécifiée abgebrandten Häusern« 23 ) a piros »abgebrennet«-jellel mutatja ki a belső várba vezető kaputól balra a fegyvertárépületet : »Die erste Porten in das Schloss. Das Kayserliche Zeughaus linckher Handt.« Ugyanez az összeírás egy a szertárhoz tartozó újonnan épült »requisiten Stadl« pusztulásáról is beszámol, amely a leírás szerint valahol a főépület közelében lehetett (a Tergo linckher Handt, wo man in das Schloss hinein gehet). Ahogy a pusztító elem dühön-
