Tanulmányok Budapest Múltjából 2. (1933)

Révhelyi (Réh) Elemér: Az Egyetem utcai volt Károlyi-palota építésének története 87-103

94 DR. RÉVHEI<YI (RÉH) EFEMER rünkkel s még a tervezés előtt a palota eddigi állapotát feltüntető felvételi rajz készítésével (amit már többször jeleztünk) bízta őt meg. A gondos kivitelű rajzból világosan látszik, hogy mennyi valósult meg a kilenc év előtt tervbe vett építkezésből. Végeredményben nem sok az, ami kivitelre került az előző tervből ; így nem változott az 1759-ben épült homlokzat, s ugyancsak érintetlenül állott (a toldaléképület kivételével) a mai gróf Károlyi-utcára néző ablaksorral ellátott régi oldalfal. Az igen ügyesen konstruált lépcsőház is csak ígéret maradt, mert megtartotta még a XVII. századból fennmaradt alakját, melyet Mayerhoffer is — legfeljebb díszesebbé téve azt — meghagyott. A legfontosabb probléma, a lépcsőház kérdése ezek szerint még mindig megoldatlan feladat volt, holott a gróf erre helyezhette a legnagyobb hangsúlyt, mert, mint említettük, a megoldási lehetőségekben az általános művészeti irányelveken kívül reprezentatív törekvések is szerepeltek. A birtokok nagyobb jövedelme s a magasabb méltóságok megadták és elősegítették a lehetőséget, hogy Károlyi Antal gróf a már megkezdett építkezésnél is fényesebb palotát emeltethessen magának s ezért már az újabb művészi áramlat szellemét követve, újabb tervek készítésére adott megbízást, még pedig nemcsak Jungnak, hanem más helybeli mesternek is. Az egyik tervrajz feljegyzése meg is említi »Es sein vielle Riesse eingeschücket worden«. A tervezők fantáziájának és munkájának azonban most még szűkebb határt szabtak az utolsó munkálatok folytán előállott újabb megkötések. A régi beosztás felhasználásával, a nem ugyanazon egyenesbe eső, elhajló új szárny egy síkba hozásával kellett a palotát egészen a gróf Károlyi-utca sarkáig kibővíteni. »Weihen aber schon das meiste von Gebäude stehet, So hat man sich darnach zu richten.« Miután a beérkezett terveken eddig semmiféle megjelölést, vagy reájuk vonatkozó leírást nem találtunk, nagyon nehéz eldönteni, hogy melyik talákozhatott a gróf tetszésével. Négy terv maradt fenn, de mind a négy csak alaprajzi megoldást ad, ami arra enged következtetni, hogy a gróf a homlokzaton nem sokat engedett változtatni s inkább a lépcsőházat és a kibővülő részek elosztását akarta újabb elgondolás szerint felépíttetni. Nem is tekintjük a terveket másnak, mint kísérleteknek, mert, mint látni fogjuk, csakis az udvari épületek s azok is bizonyos eltéréssel kerültek kivitelre. Két különböző tervben a technikai kidolgozás, az írásmód s a higgadtabb felfogás alapján Jung kezét véljük felismerni, melyek már abban is elütnek a többitől, hogy itt a különböző épületek teljes négyszögben zárják körül az udvart. Az egyiken nem is dolgozta ki a három szárnyból álló épületet, hanem változtatás nélkül megtartotta a már meglevőt s csak az új szárny oldalt és az udvart teljesen közrefogó épületeket rendezte el. Jung másik terve alig tér el az elsőtől, de ebben, amint maga is írja, gondolatot akar adni a lépcsőház megoldására. (Gedanken auf ein Stiegen.) Ennek megszerkesztésében csillan fel legjobban Jung építőtehetsége, aki a századvégi térhatásoknak itt egyik nagyszerű példáját nyújtja. Csak a tágas, derűs, csarnokszerű térképzés emlékeztet még a barokk-rokokó idők grandiozitására, de a tiszta szerkezeti forma érvényesülése már a XVI. Lajos korát jellemző előkelő, nyugodtvonalú franciás szellemnek hajtása. Hasonló, de talán még nagyobb érdekességgel bír egy másik, ismeretlen