Tanulmányok Budapest Múltjából 2. (1933)
Révhelyi (Réh) Elemér: Az Egyetem utcai volt Károlyi-palota építésének története 87-103
AZ EGYETEM-UTCAI VOLT KÁROLYI-PALOTA ÉPÍTÉSÉNEK TÖRTÉNETE 93 a kastélyépítészet fejlődésével, mint az ünnepélyes fogadtatások színhelye került az építőfantázia középpontjába. Ez volt az épület magva, ahol a főúr ceremóniás vendégszeretete és gazdagsága egyszerre ragadta magához a meglepett érkezőt. Mély kapunyíláson s bolthajtásos folyosón keresztül indult meg a külső világ dinamikai áradása, mely a hatalmas kétfelé ágazó lépcsőházban már a maga külön életét élte. Egy harsogó praeludium, építészet, szobrászat, festészet harmonikus egybeforrása, egy új, képzelt világ fogadta itt a szemlélőt, akit még tovább hívogatott a tágas díszterem nyitott ajtajából kiáradó fény és színpompa. Ezek a sajátságok s a kastélyszerű felfogás teszi tervünket is még a 69-es évek köré. A tervben tökéletes szimmetria uralkodik s az udvar felől még változatosabb képet mutat azáltal, hogy a régi szárnyépületekből alakított hangsúlyos és széles központi épületrészt két oldalt még külön szárnyépületek fogják közre. A díszes kert bejáratáig két oldalt hosszú és homorú ívelésben záródó, azonos külsejű épületek húzódnak, bennük az egyik oldalon a híres lovardát, a másik oldalon az istállókat feltüntetve. Itt említjük meg, hogy az utcai homlokzathoz egy kevesebb költséget igénylő, egyszerű terv is készült, de az áthúzások rajta sejtetik, hogy a gróf ezt teljesen elejtette. Ez a megoldás és a díszesebb, homlokzatnak bár változatosan hullámzó, de erősen a síkba visszakívánkozó falfelülete, az ablakok egyenesvonalú ablakkeretei s az oldalrizalitok keskeny attikájára helyezett plasztikai díszek azonban már a klasszicizmus előhírnökeiként foghatók fel. Érveléseink alapján a terv keletkezésének ideje többé nem kétséges előttünk s az 1769-es évszámot az építkezés megkezdésének idejére nézve is hitelesnek vehetjük. De míg a megindult munkálatok elhalasztásánál legalább sejthetjük a befejezést akadályozó okokat, annál sajnálatosabb, hogy e tervek szerzőségének kérdésében még megközelítőleg sem tudunk választ adni. Kiválóbb helybeli mester munkájának tekintjük a tervet s miután a palotát előzőleg Mayerhoffer építette át, nem zárná ki azt a lehetőséget, hogy Károlyi őt bízta meg az újabb építkezéssel is s csak közbejött halála (1771) lett volna a terv kivitelezésének akadálya. Ennek azonban teljesen ellentmond a jeles mester magas életkora, amit még sem lehet figyelmen kívül hagyni. A helybeli mesterek közül ebben az időben az idősebb Mayerhoffer Andráson kívül itt működött két fia, János és András, továbbá Peitmüller József és az 1772-ben meghalt Pfister András. 15 ) De természetesen mindaddig még csak következtetésekbe sem bocsátkozhatunk, míg e mesterek munkásságát a kutatás folyamán nem fogják jelentősebb alkotások is igazolni. A szűkszavú feljegyzésekből egyelőre csak annyi állapítható meg, hogy a felsorolt mesterek közül Pest legnagyobb építőmesterének fia, Mayerhoffer János és Peitmüller voltak a tehetségesebbek. Az egyik oldalon meghosszabbított palota mégis csak csonkán hatott s ezért Károlyi elhatározta annak mielőbbi kiépítését. Szándékát talán elősegítette az a körülmény, hogy 1774-ben a mérnöki tudományokban is jártas Jung József építőmester személyében egy új művészegyéniség telepedett le Pesten, ki a magyar főurak körében s éppen a kastélyépítésben szerzett magának hírnevet. 16 ) Károlyi 1778-ban lépett érintkezésbe meste-
