Tanulmányok Budapest Múltjából 2. (1933)
Révhelyi (Réh) Elemér: Az Egyetem utcai volt Károlyi-palota építésének története 87-103
AZ EGYETEM-UTCAI VOI/T KÁROEYI-PAEOTA ÉPÍTÉSÉNEK TÖRTÉNETE 91 A rövid jelentés szerint az alapfalak erősek és jól épültek. Ugyanúgy a tetőzet is teljesen jó állapotban volt, melynek nagy része csak nem régen készült el újólag. Károlyi a palota megvételekor tervbe vette annak kibővítését is. Bár a nagyszabású átépítés csak 1779/80-ban történt, mégis a fenti jelentéshez csatolt vázlat és a későbbi Jung-féle felvételi rajz (1778) között némi eltérést találunk, ami arra enged következtetni, hogy egy nagy koncepciónak egyelőre csak a legszükségesebb bővítései és átépítései jutottak kivitelre. Először a szomszédos Harruckern-ház felé eső részen indult meg a terjeszkedés. Ekkor, hogy a meghosszabbított homlokzat ne emelkedjék ki a beljebb épült Harruckern-ház falsíkjából, kapta azt az egyenesiránytól eltérő, megtörten befelé haladó rizalitszerű, ferde tengelyű szárnyépületet, mely nemcsak a tervező művészeket, hanem jóval később még a Szépítő Bizottságot is foglalkoztatta. Az így keletkezett aszimmetrikus alapelrendezésben az új szárny természetesen csak szervetlen, csonka toldaléka lett az egész épületnek. De ugyanekkor az egyik régebbi belső szárny is új, azonban csak lényegtelen s inkább valami különösebb kívánságra szintén meghosszabbítást nyert. A csak részletekben végzett munkálatok azonban még nem jelentettek ötletszerűséget, mert kétségtelen, hogy az átépítés csakis egy egységes elgondolás s a szimmetria elve szerint képzelhető el. A teljes kivitelezés elé valószínűleg előre nem látható és általunk nem ismert kisebb-nagyobb akadályok merülhettek fel. Ezek között is talán legnagyobb a Duna hirtelen jött katasztrofális áradása volt, mely minden számítást felborított. 1775 február 15-én éjjel lépett ki a Duna medréből s csaknem az 1838-as árvíz borzalmaihoz hasonlóan, úgy szólván egész Pestet, külvárosaival együtt, a budai alsóvárosokat és Óbudát — közel 900 házat romba döntve -— elöntötte. A menekültek közül mintegy 500 embert az invalidusok palotájában helyeztek el, ahol a vidék megértő szeretete gondoskodott élelmezésükről. S ebben az ínséges szomorú állapotban Károlyi Antal gróf a nyomorgó, fázó hajléktalanok másik nagy tömegét, kik mindenüket elvesztették, palotájába hozatta s saját magának csak egy szobát tartva fenn, pompás termeit és lakosztályait nyitotta meg e szerencsétlenek számára. A gróf ezen nemes cselekedetével nagylelkűségét, emberbaráti szeretetét mutatta meg, mely annyira szívhez szóló volt, hogy a segítségnyújtásban csakhamar mások is követték példáját. 12 ) Bár e palotát sem kímélhette meg teljesen az árvíz, erős falai mégis ellentállhattak a romboló vésznek. De az udvar, az istálló és egyéb gazdasági épületek, továbbá a park, áldozatul estek s ezért minden építkezés helyett először ezek rendbehozásán fáradozhatott tulajdonosa. Közben meghalt Károlyi apósa is s ekkor az örökösök osztozkodás helyett őt bízták meg a nagykiterjedésű birtokok kezelésével. így csaknem állandó gyulai tartózkodása, majd újabb, főigazgatói tisztségében tett utazásai a váradi és ungvári kerületekben annyira elvonták eredeti szándékától, hogy a megkezdett építkezés folytatása csak 1779-ben jutott végérvényesen kivitelre.
