Tanulmányok Budapest Múltjából 2. (1933)

Révhelyi (Réh) Elemér: Az Egyetem utcai volt Károlyi-palota építésének története 87-103

AZ EGYETEM-UTCAI VOI/f KÁROLYI-PALOTA ÉPÍTÉSÉNEK TÖRTÉNETE 89 volt a tervekben, építkezésekben, bizonyára nagy pompával rendezkedett be s így lett e palota a város legelőkelőbb épülete, mely a Pestet látogató királyné tetszését is megnyerte. 1751 augusztus 4-én érkezett meg Mária Terézia férjével, Lotharingiai Ferenccel és fényes kíséretével.

7

) A fogadtatás rendkívül lelkes és ünnepélyes volt, mert évszázadok óta ez volt az első eset, hogy a város lakossága falai között láthatta uralkodóját. A hajón érkező fenséges pár egyenesen Barkóczy palotájába vonult, melynek elsőemeleti ablakaiból nézték végig a katonaság és a polgárság hódoló felvonulását. Ezen látogatás emlékére helyeztette el a vendégszerető házigazda, Barkóczy püspök Mária Terézia és Lotharingiai Ferenc portraitját dísztermének falára. A palota felépítésétől számított 63 év után történik az első gyökeresebb változtatás. 1759 tavaszán nem kisebb jelentőségű építőmester, mint a helybeli Mayerhoffer András kap megbízást az átalakításra.

8

) Ezen építkezésről, a palota elhelyezéséről és formájáról nagyjában egy 1768-ból fennmaradt vázlat és Jung Józsefnek, a következő idők másik nagy mesterének tíz évvel későbben, 1778-ban készített, de már közbeeső kibővítéseket is feltüntető felvételi rajza nyújt legalább alaprajzban némi tájékoztatást számunkra. Különös fontossággal bír a Jung-féle rajz, mert a későbbi toldások elhagyásával még a Barkóczy idejéből származó egykori térelosztást s belső térkiképzést teszi előttünk szemlélhetővé.

9

) Azt természetesen, hogy az építésben milyen szerep jutott Mayerhofférnek, ezen alaprajzokból ma már, sajnos, nem tudjuk eldönteni. A későbbi koncepciók kialakulására nézve a két különböző időből fennmaradt alaprajz egybevetéséből annyit azonban megállapíthatunk, hogy Barkóczy hercegprímás idejében a 11 ablaksor-szélességre terjedő épület csaknem négyzetes formája három oldalról egy kisebb belső udvarteret zárt körül. Az alaprajzi típust vizsgálva az a gondolatunk támad, mintha egy kisebb kastély- és háztípus forrott volna egymásba. És éppen a városi építkezésekben csak ritkán előforduló, de itt meglehetősen domináló kastélyszerűség, ami a földszintes, |_| alaprajzú, árkádosán körülfutó udvari folyosó által még erősebben jut kifejezésre, utal legjobban a lényeges újításra, a szárnyak hozzáépítésére s utal sejtésünk szerint Mayerhoffer invenciójára is. Utcai homlokzata nem töltötte ki teljesen a telek szélességét, hanem a középtengelyben helyet foglaló épülettömbtől jobbra és balra bejárattal megszakított falkerítés húzódott, mely a sarkokon tovább fordulva a hatalmas gazdasági udvart és a négy táblára osztott kertet fogta körül. Mélyen benyúló kapualjából ballusztrádos lépcsőház vezetett fel az emeletre, ahonnan széles, zárt folyosóból a díszterembe s a szobákhoz lehetett jutni. A homlokzat, a belső körülfutó folyosó s a középrizalit szélességének megfelelő díszterem öt ablaknyílása, amelyből három belső ablaktengely még szorosabban összetartozott, erősen emlékeztetnek egyéb pesti és környéki alkotásokra. Míg a plasztikailag felfogott erkélyes kapuzatkiképzés a századközepi díszesebb épületeknek úgy szólván elmaradhatatlan alkotórésze volt, itt ez a festői felfokozás teljesen elmaradt s Mayerhoffer már a 60-as, 70-es évek mérsékeltebb felfogásához közeledve, kevésbbé hangsúlyozott megoldást alkalmazott. Az alig kiemelkedő kettős pilaszterek közé az ugyanazon időkből származó, de mostanában lebontott Kaas Ivor-utcai