Tanulmányok Budapest Múltjából 2. (1933)

Révhelyi (Réh) Elemér: Az Egyetem utcai volt Károlyi-palota építésének története 87-103

88 DR. RÉVHEI^YI (RICH) FIRMER mára hatalmas területet. B nagykiterjedésű telek a város legforgalmasabb helyén feküdt, ami nagyban emelte értékét ; de valószínűleg azért is eshetett Werlein választása éppen erre a területre, mert azon, ha romokban is, de az előző századokból származó épület alapfalait találta, amelyek még mindig elég erősek voltak arra, hogy az esetleges ráépítést lehetővé tegyék. Ha elgondoljuk, hogy a megrongált török mecseteken kívül alig volt itt felhasználható épület, hiszen még az erős kőfalakból épült plébániatemplom is összeomlással fenyegetett, akkor, e nehéz időkben ez nem megvetendő előnyt jelentett. Werlein, úgy látszik, a falakat meg akarta menteni a teljes pusztulástól s ezért kiegészítette azokat, tetőt húzatott reájuk s az egész telket kerítéssel vétette körül ; mert halála után fia, Werlein Bdmund József báró ilyen állapotban kapta örökségképen s ugyanezen állapotban adta is el az ingatlant 1694 augusztus 30-án Wilfersheim Miklós csász. és kir. élelmezési biztosnak megállapított becslés szerint csekély 150 forintért.

1

) Már a vétel utáni második esztendőben Wilfersheim lebontatta az ideiglenes házat s Kalcher Mártonnal, a Steiermarkból származó nagytekintélyű építőmesterrel — aki Pest városának második bejegyzett polgára, egyben tanácsosa és a budai kőműves és kőfaragó céh megalapító tagja volt— építtette fel palotáját 1696-ban.

2

) B palota, melynek megemlítését más, talán kisebb jelentőségű épületekkel szemben régi leírásokban nem találjuk, minden valószínűség szerint még a XVII. század ízlésének megfelelően, de már elég díszesen és kényelmes elosztással épülhetett. Talán a ma is fennálló várbeli régi városház külseje (ma elöljárósági épület) s az 1702-ben épült, de 1913-ban lebontott Glöckelsberg-, majd Bszterházypalota olaszos barokk külsejéhez hasonlíthatott legjobban, mely utóbbi részben szintén Kalcher alkotása volt.

3

) Jellemző stíluselemei még valószínűleg a falsíkjához simuló, kereteit kapuzat, a váltakozó lezárású emeletes ablaksor s a homlokzati sarkokon elhelyezett zárt, tornyos erkély lehettek. Wilfersheim halála után az örökösök, akik már nem tartózkodtak Pesten, igyekeztek a házon túladni s megbízottjuknak, Ritzig Baptistának közvetítésével, ki a helybeli invalidusok palotájának (ma Központi városháza) volt ezredese, 1744 április 9-én két hozzátartozó rákosi réttel együtt 11.000 forintért eladták Patachich Gábor kalocsai érseknek.

4

) Patachich elsősorban pesti tartózkodásai céljából, mert tagja volt a hétszemélyes táblának s egyben fivérei, Sándor és Lajos, valamint az utóbbi fia, János számára vásárolta meg s rendezte be a palotát, melynek telekrajza ekkor a kerttel együtt az eredeti szabályos négyszöggel szemben már szabálytalan alakú lett.

5

) Változtatás a palotán alig történhetett, mert Patachich érsek már a következő évben, 1745 december 5-én meghalt s nem sokkal későbben, 1747 augusztus 25-én fivérei el is adták azt gróf Barkóczy Ferenc, akkor még egri püspöknek.

6

) Az eladási ár ugyan jóval drágább volt, mert Barkóczy 18.000 forintot fizetett érte, de ezt a rohamosan megindult városfejlődés következtében beállott ingatlanértékek emelkedésével magyarázhatjuk. Az adás-vétellel kapcsolatban újból felmérték a telket s ekkor még szabálytalanabb formát nyert, ami a későbbi szimmetrikus elrendezésű tervek kiérlelését nagyban akadályozta. Az új tulajdonos, Barkóczy, kit méltán nevezhetünk a XVIII. század legkiválóbb magyar egyházfejedelmének, mint a művészetek lelkes mecénása, aki fáradhatatlan