Tanulmányok Budapest Múltjából 2. (1933)

Révhelyi (Réh) Elemér: Az Egyetem utcai volt Károlyi-palota építésének története 87-103

Az Egyetem-utcai volt Károlyi-palota építésének története. Budapest még ma sem rendelkezik a fővároshoz méltó múzeumépülettel s ezért, hogy a szűk falak közé szorult, még a milléniumi kiállítás idejéből megmaradt kicsiny Fővárosi Múzeumban el nem helyezhető gazdag, de úgyszólván rejtett képanyag a nagyközönség részére is hozzáférhető legyen, a főváros vezetősége megvásárolta s képtár céljára berendezte a mai alakjában éppen 100 évvel ezelőtt épült Károlyi-palotát. A most megnyilt Egyetem-utcai Székesfővárosi Képtárnak azonban a benne kiállított tárgyak művészi értékén kívül úgy történeti, mint művészeti és művelődéstörténeti szempontból még külön jelentősége is van. Bár a mai, XIX. századi épület dísztelen külseje még nem adja meg a szigorúan vett műemlékjelleget, mégis belsejének az egyszerűség mellett is előkelő stílusa, tiszta arányai egy letűnt század művészeti felfogásának ittmaradt jellemző képviselőjévé teszik e palotát. Építésének külön története van s az előző korok épületformáival, a hozzájuk fűződő eseményekkel, ma, mint a régi Pest történetének beszédes emléke áll a szűk utcák modern életforgatagában, ezzel is figyelmeztetve bennünket a múlt nagyobb tiszteletére. A palota mintegy 150 évig volt a gróf Károlyi-nemzetség birtokában s ezen másfélszázados időközben a család művészetszeretete és áldozatkészsége az akkor uralkodó stílusok hatása alatt több változtatást eszközölt rajta. De még a gróf Károlyi-család,birtoklása előtt is történtek jelentősebb átépítések, mert a régebbi idők tulajdonosai nagyszabású építkezéseikkel s az épület falain keresztül is reprezentáló törekvéseikkel szintén a város külsejének szépségét igyekeztek emelni. S hogy már a XVIII. század első felében valóban pompázó, díszes palota állhatott a mai épület helyén, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Mária Terézia látogatását előkészítő bizottság éppen ezt a palotát választotta ki a királyné itt-tartózkodásának legméltóbb helyéül. A palota építéstörténetének első nyomai a törökfelszabadulást követő időkre vezetnek vissza, amikor az omladozó várfallal körülvett szegényes, kicsiny, az ostromok tüzében teljesen szétdúlt romváros minden jogkör nélkül még a Bécsből irányított kamarai igazgatóság intézkedései alá tartozott. Mindkét városnak akkor Werlein István báró kamarai adminisztrátor volt teljhatalmú ura, aki tetszése szerint ingyen, vagy potom áron osztotta ki a letelepülők házhelyeit. Tekintetbe véve, hogy a gazdátlan telkek között szabadon válogathatott, talán minden építési szándék nélkül, mint a várbeli Dísz-téren, úgy itt is a város szívében foglalt le a maga szá-