Tanulmányok Budapest Múltjából 2. (1933)
Horváth Henrik: Chinoiserie-falfestmények Budán 73-86
CHINOISERm-FAIvFESTMÉNYEK BUDÁN 75 csak egyszerű széles sáv alkotja, melynek sarkaiban egyszerűen képzett rozetta, már egy tipikus empiremotívum látható. A felső keret közepén két pálmaág között elrendezett, koronával díszített arcképmedaillon szerepel, melyről szalaggirlandok hiizódnak a sarokrozettákhoz, ahonnan aztán merőlegesen lehullanak és így az oldalkeretek felső részét is élénkitik. Hz a medaillonmotívum a szalaggirlandokkal együtt azonban feltétlenül későbbi időből származik, mivel alatta az eredeti belső keretezés még egyes helyeken látható maradt, de soha sem a külső babérkoszorús keret, mely, úgy látszik, egykorú a medaillonokkal. Ezenkívül ez a réteg egyes helyeken a feltárás alkalmával lepattant, minek folytán az eredeti, régebbi keret főleg a sarkokon vagy élesebb direkt átmetszéseknél közvetlenül előbukkan. A jobboldali jelenetet mindkét oldalon egy-egy magas pálmafa fogja közre. A jobboldalon álló fa mellett sajátságosan elrajzolt lovat találunk, melynek fantasztikusan kinyújtott nyaka inkább tevére emlékeztet. Hátán ül vagy inkább térdelni látszik egy kis emberke, négy strucctollal díszített keleties fövéggel, kezében kinai ernyővel. A lovat egy bő török nadrágba bujtatott és turbánalakú fejdíszt viselő lovász tartja. A baloldali fal mellett áll egy szokatlan alakú, karcsú gúlához hasonló építészeti alkotás. A képszerkezet tengelyében látunk egy gazdag öltözetben pompázó mórfejedelmet, kinek hosszú köpenyuszályát két a lovon ülő emberkéhez hasonló fiú vagy törpe hordja. A négerfejedelem a turbánján koronaszerű fejdíszt visel, elől szép boglárral, bal kezét a tőrmarkolaton tartja, jobb kézét kinyújtott mutatóújjal könnyen felemeli. Előtte térdel egy török ruhás, turbános alak. Az előkelő mór — úgy látszik — éppen bevonulni készül a várkastélyba, mely esetben a térdelő alak alázatos gesztusában üdvözlést vagy meghívást szabad feltételeznünk. Ez az épület körfalakkal és hatalmas kapubástyával van ellátva. Közepén lépcsőszerű felépítésében indiai pagodákra emlékeztető hatalmas torony áll, míg a vártömbből kiszökellő csúcsok török minarékhez hasonlítanak. Az előtéri jelenet és az épületkomplexum között elszórt fácskák a széleken álló pálmákkal együtt az egész kompozíciónak határozottan szőnyegszerű hatást kölcsönöznek. A festő fiziognómiai készségéről, tekintettel a falképek megrongált állapotára nem lehet ítéletet mondani, de a mórfejedelem tartása nem nélkülöz bizonyos természetes méltóságot, a lovász mozdulatai és arcformái pedig meggyőző realizmusról tanúskodnak. Hasonló képszerkezeti elvek érvényesülnek a baloldali falmezőn is. Ez esetben is találkozunk a széleken az egész ábrázolást egységes kompozícióvá összefoglaló két pálmafával, baloldalt azonban a fantasztikus keleti épületkomplexum helyén egyszerű görög tempietto áll, melynek csupán felső lezáródása kölcsönöz a klasszikus stílustól idegen benyomást. A kis kerek templom belsejében ül, vagy jobban mondva guggol egy hieratikus alak. Igaz, hogy a falkép rossz állapota mellett bizonytalannak látszik, vájjon itt trónoló fejedelemmel vagy pedig kultképpel, esetleg egy ülő Buddha-szoborral van-e dolgunk? A merev testtartás és a magas csúcsban végződő fejdísz inkább az utóbbi feltevést valószínűsíti. Meg kell még jegyezni, hogy a templomnak négy lépcsőfokból álló talapzata erősen sematikus, a távlati tapasztalatokkal ellentétben álló formákat