Tanulmányok Budapest Múltjából 2. (1933)

Horváth Henrik: Chinoiserie-falfestmények Budán 73-86

76 DR. HORVÁTH HENRIK mutat. Ugyanezeket a jelenségeket különben a már említett festett falfülkékben is észlelhetjük, ahol a fülkék bázisai és ezzel a vázalábak also vonalai szintén a távlati hatásnak teljes mellőzésével vannak visszaadva. Az alakok elrendezésére ezen a képen is a szabályos háromszög klasszikus mintáját követi, mely egészen különös, koronából és két oldalsó szaruból álló föveget viselő, exotikus pap alakjában kulminál. Tőle jobbra nagyon érdekes szembekötősdi-jelenetet látunk, melynek szereplői keleti ruhába öltözött nő és férfi. A jobb oldalon ábrázolt női alak szűk, mélyen kivágott pruszlikot visel, mely felett a melle teljesen szabadon tűnik elő. Hosszú világos kabátja alatt sötétebb, bő bugyogó látható. Felsőkabátja pedig menteszerű ruhadarabból áll, mely szabásban és prémdíszítésben megint a magyar történeti viseletre emlékeztet. A fejdísze magas, csúcsban végződő és lengő fátyollal ellátott süvegből áll, amilyenek a késői középkor francia-burgundi nőviseletében voltak divatosak. Jobbjában csengőt ráz, baljában koszorút tart. A szintén bő nadrágban, de bekötött szemmel ábrázolt másik alak balkezében gyertyatartót, jobbjában viszont szintén koszorút tart. Az egész kompozíció tengelyében álló pátriárkától balra ül egy meztelen felsőtesttel ábrázolt női alak, ki mandolinszerű húroshangszert penget. Mellette élénk mozdulatokkal bő ruhába öltözött férfialak áll, felsőtestéből azonban a falkép megrongált állapota folytán csak egyes foltok láthatók. Balról bezárja a jelenetet két vagy három bőruhás törpe, exotikus fejdísszel, mely csúcsos süvegből és a jobboldali képről ismeretes structollcsokor keverékéből áll. Nehezen vehető ki, vájjon ez esetben férfi vagy nő ábrázolásokkal van-e dolgunk? De az a körülmény,, hogy a női alakok képsorozatunkban mindig mélyen kivágott ruhában vagy épenséggel meztelen felsőtesttel szerepelnek, inkább a második eshetőségre enged következtetni. Ezek közt és a zenélő ülő nő között még egy lendületes mozgásban ábrázolt, a középfelé, azaz jobbra tekintő öreg férfit találunk, kinek felsőtestéből azonban csak egyes foszlányok, így az arcél és a mohamedán módon a mellen keresztbe tett két kéz ismerhet» fel. Hosszú alsóruhája, bő köpenyege és a szintén tisztán látható öv mindenben megegyezik a kép közepén álló szakállas pátriárka ruházatával. A jobb háttérben, a szembekötősdit játszó nő feje felett várszerű épület áll, mely minden tekintetben követi a jobboldali képen nagyobb arányokban ábrázolt várpalota körvonalait, elrendezését, beosztását stb. Ellentétben ezekkel a keleti kulisszadarabokkal és kosztümtanulmányokkal, a szemben fekvő déli oldalon a hangsúly a táj ábrázoláson van, amennyiben ezt a sokkal jobban megrongált falfelület és a későbbi ajtóáttörés mellett egyáltalában konstatálni lehet. A jobboldali keskenyebb képmezőn a mély horizont és egy templom körül csoportosuló házak láttára szinte a magyar alföld táj struktúráját és hangulatát vélnénk felismerni, ha a balszélen a festőnek eszébe nem jutott volna orientalízáló szándéka és lépcsőzetesen tagolt pagodaépületet nem állított volna elénk. Az előtérben ábrázolt, látszólag fiatal pár azonban a késői rokokó divatja szerint van öltözve. Ugyanez áll a nagyon hiányos baloldali képen látható két férfialakra is. Kalap, varkocs, frakk, térdnadrág tisztán felismerhetők. Ez a két férfialak nagyobb figurális kompozícióhoz tartozhatott, melyről azonban a durván a falba tört, utólag megint befalazott