Tanulmányok Budapest Múltjából 1. (1932)

Bánrévy György: A budai királyi palota újjáépítése III. Károly alatt 1-49

bevonásával bár, de a jövőben is ott kell maradnia. A haditanács számít a kamarára, de ügyel arra, hogy jogaiból és kiváltságaiból ne veszítsen a kamarával szemben : »... der alldasige Schloss-bau wirdet communicanter von dem militari et camerali zu besorgen seyn, wobey man doch bedacht seyn will, dass ihme (Daun), als superiori die ober direction darüber verbleiben möge.« (HKR 1724. Reg. 90.) Júniusban még mindig nem mondott le a haditanács a kamara segítségéről, sőt egyenesen a kamarai felügyelőhöz fordul, hogy az járjon el a pénz megszerzésében. Egy hónapra rá megint csak azt ígérhetik, hogy sürgető lépéseket fognak tenni a kamaránál, majd szeptember vége felé a parancsnoki szállással kapcsolatban Dauntól költségösszeállítást kérnek, melynek végösszegét azonban (28.000 forintot) a haditanács túlmagasnak találta, amiért is a költségvetést szűkíteni kellett. Daun október elején »Machet anregung wegen beyschaffung zuelänglicher verlaags Mitteln zu ausbauung des Schlosses allda...« (HKR 1724. Exp. 1241.), amire aztán megjön a haditanács felelete, »dass ex parte aerarii zu dem dorthigen Schlossbau keine beyhilff zu hoffen und solchemnach die Statt zu einem beytrag zu bewegen seye« (HKR 1724. Reg. 1184.), vagyis a haditanács felszólította a várparancsnokot, hogy más forrás hiányában Buda városát bírja anyagi hozzájárulásra a palota kiépítéséhez. A kamara sem támasztott nehézségeket e lépéssel szemben: ezt tudjuk Buda városának 1725 január 27-én a Felséghez intézett tiltakozó memorandumából. Úgy látszott, hogy ezzel újabb fordulóponthoz érkezett—nem mondhatjuk, hogy a palota építése, mert hiszen az a szónak majdnem hiánytalan értelmében már évek óta szünetelt, hanem az építkezés befejezésére irányuló törekvés. Ez a törekvés most ismét a haditanácstól indult ki, mely, ha csak a kamara teljes tehetetlenségével szembeállítva is, de újólag agilisnak mutatkozott. Buzgalma azonban megtört Buda városának ellenállásán. A magisztrátus pénztelenségét még a Felség előtt is demonstrálja : még csak részleges hozzájárulásba sem tud belemenni. Ekkép Daun eljárását nem koronázta siker, pedig körültekintően igyekezett megfogni a dolgot, mint az a haditanács október 7-i utasítására küldött válaszából is kitűnik. Levelével felmegy a haditanácshoz a királyi palotában kiépítendő parancsnoki szállás költségvetése is, mellyel kapcsolatban kimutatja, hogy a palota további kiépülésével a tisztek lakást fognak nyerhetni ott és ezáltal a polgárok fel fognak szabadulni a beszállásol ás terhe alól, ami rá fogja bírni őket, hogy a visszafoglalás óta még mindig található tűzpusztította helyeket beépítsék. E kérdés szabályozására a várparancsnoknak életrevaló ötlete van : azok a tulajdonosok, akik az építkezés kötelezettségének vállalása mellett a kamarai igazgatástól mint első kézből ingyen kapták meg e területeket és az építést mégis elmulasztják, kényszerítve legyenek ama helyeket másoknak átengedni. Ezek a messzemenő elgondolások bizonyítják, hogy Daun behatóan foglalkozott a palota helyzetével és az azzal összefüggő körülményekkel, melyek pillanatnyilag Buda városát helyezték előtérbe : »Sonsten accusire Er den Empfang des Rescripts von 7-ten Octobris, worinen Ihme angezeiget wirdet, dass zu ausbauung des Königlichen Schlosses nicht die mündeste Hoffnung von Cameral Mittel zu machen seye und werde Er seines Orths ohnentfahlen der Statt Ofen wegen eines beytrags zu obigen bau den Vortrag zu thuen. . .« (HKR 1724. Exp. 1269.) Daun rövidesen érintkezésbe is lépett a várossal és tudomására hozta a haditanács kívánságát. Ez a közlés valószínűleg szóbelileg történt, 37