Tanulmányok Budapest Múltjából 1. (1932)

Bánrévy György: A budai királyi palota újjáépítése III. Károly alatt 1-49

mert a Budapest székesfővárosi levéltár lajstromozatlan iratai közt levő és az idevágó aktákat magábafoglaló kis csomó csak a városi hatóság kétszer (egyszer rövidebben, egyszer bővebben) összeállított ellenérveit, aztán a várparancsnokhoz, majd magához az uralkodóhoz intézett tiltakozó iratainak fogalmazványait és a haditanács Daun jelentésére küldött Rescript-jenek megfelelő kivonatát tartalmazza. Sajnálatos- és csodálatosképen a budai tanácsülési jegyzőkönyvekben nincsen semmi nyoma ezen a városra nézve oly fontos és ugyancsak hivatalos ügynek. Buda városa Sauttermeister polgármester ellenjegyzésével nyolc pont köré csoportosította ellenvetéseit, melyeket Daun felszólítása ellen szegezett és a maga egészében teljesíthetetlennek jelentette ki a haditanács kívánságát. Ebből a várparancsnokhoz intézett keletnélküli iratból következtethetünk Daun érveire is, melyekkel hatni próbált a városra. Lássuk már most a magisztrátus válaszát : A közmunkákat továbbra is minden erejükkel támogatni fogják (1), de a buzgalomnak határt szab az erők nyilvánvaló elégtelensége (2). Még, ha el is érnék a város jövedelmei a felőlük képzelt magasságot, akkor sem vállalhatna egy város olyan munkát, melynek viselésére a vármegyék elégtelennek bizonyultak, sőt, melyről sem a kincstár, sem az egész ország nem akar tudni (3). A kamarától a város nem kap többet, mint más városok (4); Buda belső, tehát adminisztratív jövedelmei pedig nincsenek közteherviselésnek alávetve, hanem pusztán a belső kiadások fedezésére szolgálnak (5). Igaz ugyan, hogy a katonai hányadnak nincs kapcsolata ezekkel a jövedelmekkel, tehát külön gyarapodást jelent, de viszont a város kiadásai a bevételeket gyakran felülmúlják : jogos tehát a kérdés, hogy miből járuljanak hozzá a palota kiépítéséhez (6). Hogy a jövedelmekkel jól vagy rosszul gazdálkodtak-e, az a legmagasabb elbírálás alá tartozik, de a tanács mindig fogja tudni vállalni a felelősséget. Ha ilyesmiből kiindulva az egész községre ráraknák a rendkívüli terhet, a magánvagyon szükségszerűen tönkre menne (7). Végül arra a biztatásra reflektálnak, hogy a kész palota meg fogja szüntetni a katonai beszállásolások terhét, amennyiben lakást fog nyújtani a törzskar tisztjeinek. Kzt remélik ugyan, de nem hisznek benne, mert csak a beszállásoltak fognak kicserélődni, de maga a helyzet nem fog változni (8). Kzt a választ Daun haladéktalanul felküldi a haditanácsnak, mely azonban nem ismeri el a városi hatóság érveit és november 29-én kelt Rescript-jében felszólítja a várparancsnokot, hogy újólag igyekezzék Buda városát rábírni a kívánalmak teljesítésére. Most már csak azt kérik, hogy tehetségéhez képest valamivel járuljon hozzá a város a palota építésének és befejezésének költségeihez. A haditanács ismét azt emeli ki, hogy Budának a kamara részéről jelentős nyereségei és jövedelmei vannak és hogy épen a városnak a legnagyobb érdeke, hogy az építés befejezése folytán a katonai szállásadás terhe alól felszabaduljon. Daun november végén már morvaországi útján (talán épen Bécsben) van és így helyettese, König térparancsnok közli a haditanács levelét a városi tanáccsal. Buda polgárságának külön bizottsága foglalkozik ismételten az üggyel, de a határozat megint csak az, hogy ».. .hiesige gemeine Stadt absolute ausser stand sich befinde, auch nur etwas, geschweigens die völlige erfordernuss beyzutragen.« A polgárok a kiállott nehéz idők miatt úgyis csak nagy megerőltetéssel képesek a köznek adózni, amikor egyik fő kereseti forrásuk, a borkereskedelem oly rosszul áll. A város 38