Tanulmányok Budapest Múltjából 1. (1932)
Bánrévy György: A budai királyi palota újjáépítése III. Károly alatt 1-49
abzubrechen gedenckhe und ob nicht etwa einige gewölber nutzlich zu conserviren wären.« (Bécs, Kriegsarchiv, HKR 1714. Reg. 1183.) Regal december elején megígéri, hogy felküld Bécsbe egy felvételi vázlatot, s a haditanács december 8-án ki is jelöli a vázlat elkészítőjét Hölbling János kőművesmester személyében és várja a tervezetet, hogy tulaj donképen mit is lehet kezdeni a palotával. Közben a haditanács megkapja az uralkodó beleegyezését (Referat und Kayserliche allergnädigste eigenhändige Resolution) , melyről december 12-én értesítik Buda várparancsnokát : » . . . Notificatur pro directione, dass von Ihrer Kayserlichen Majestät das Ofnerische Schloss abzubrechen und die Materialien zu der Vöstung zu appliciren bewilliget, annebst aber verordnet worden, dass auf die Marbel Statuen, Überschriften, Medaillen und andere Antiquitäten geflissene Obacht getragen und noch vor Abbrechung ersagtes Schlosses der jüngst erinnerte Riss eingesendet werden solle.« (HKR 1714. Reg. 1304.) 14 ) Ez a modern műveltségből fakadó legfelsőbb gondoskodás elárulja először is azt, hogy voltak és maradtak szobrok és más művészeti termékek még a tönkrement palotában is, melynek ezirányú gazdagsága az udvar, de a köz előtt is ismert kellett, hogy legyen. Hogy itt Mátyás korából származó művészi emlékekről van szó, alig kétséges 15 ) és annál értékesebb az uralkodó tájékozottsága és előrelátása, mert arról tesz tanúságot, hogy számontartotta, becsülte és óvta nagy elődje dicső korának kulturális és művészi emlékeit. A rengeteg vészt és pusztulást is kiállotta tehát egy része a régi palota kincseinek, valahogyan megkímélte őket még az ostrom vihara is, kétségtelen bizonyságot szolgáltatva egyúttal, hogy a palota egyes részei — mintegy őrizve a műtárgyakat — valamennyire mégis csak épen maradtak. III. Károly rendelkezése Mátyás király korának sok, ma különböző múzeumokban őrzött kulturális és művészeti emlékét érintette és kiinduló pontja volt annak az útnak, amelyen a rendkívüli értékű antikvitások konzerválódhattak : ezért a bécsi hadilevéltár Hofkriegsrat-protokollumainak pár sora elsőrendű kultúrhistóriai jelentőséggel bír. A palota helyreállítására irányuló első lépésekből az tűnik ki, hogy valóban Regal tábornoktól indult ki ugyan az egész törekvés, de nem azzal a konstruktív szándékkal, amely aztán a Mária Teréziáét megelőző palota felépítéséhez vezetett. Regal egyáltalán nem gondolt a palota restaurálására (itt alkalmasint téved tehát Miller is), sőt azt mint lakóépületet használhatatlannak minősítette és csak a benne rejlő nyers építőanyagot értékelte, melyet az erődítményhez akart felhasználni. A haditanács már nem volt ilyen radikális, gondolt a palota legalább egyes részeinek megmentésére és, bár a Felség is hozzájárult a lebontáshoz és az építőanyagnak az erődítmény építéséhez való felhasználásához, a kért alaprajz ismerete nélkül nem engedte megkezdeni a bontási munkálatokat. Hölblingnek a palota alapfalairól készített rajza meggyőzte a haditanácsot afelől, hogy a romokban heverő palota részben helyreállítható és ezen a réven legalább alapjaiban és egyes főfalaiban megmenekült a régi épület attól, hogy más építmények nyersanyag-bányájává süllyedjen. Hölbling nem tartózkodott ez időben Budán, de még az 1714. évben megérkezett oda. Véleménye szerint — és itt már világosan a palota építése van említve — a munkát nem kezdheti meg a régi palota alaprajzának felvételezése előtt, amely célból ötheti haladékot kér és ezt neki Regal meg is adja. A mondott időre az alaprajz elkészül és a várparancsnok azt Hölblinggel felküldi Bécsbe jelezve, hogy az építőmester az erődítmény 6
