Tanulmányok Budapest Múltjából 1. (1932)

Horváth Henrik: H. Heinrich Faust és a bécsi gobelinek 61-75

meki fokon áll, hogy pl. valamennyi függőleges vonal (tornyok, minaretek, falromok stb.) ferdén állanak, de a vízszintes részletek is, mint a nagyobb épületek párkányai, szinte meandervonalban hullámzanak. Feltűnő még, hogy ez a lap nem a Faustkép és a Juvigny-féle metszet romszerű beállítását követi, hanem az épületeket lehetőleg rekonstruálja és e tekintetben szinte teljesen megegyezik a gobelinnel. A királyi vár épületkomplexumát csak mint egy különösen instruktiv példát ragadtuk ki, de emellett a többi fontosabb architektúra, így az északi (jobb) hegy ormon álló és félig elpusztult Mária Magdolnatemplom, sőt a védőfalak alaprajzvezetése, a kapuk és mecsetek fekvése, az út- és utcavonalak alaprajzi vonalvezetése is amellett szólnak, hogy a festő szeme előtt Buda reális emlékképe, nem pedig több-kevesebb hitelességű, másodkézből merítő metszetek lebegtek. Nagyon tanulságos e tekintetben a Boldogasszony-templomának a képe. Úgy a hajó, mint a torony a Schedel-krónika ábrázolásánál jóval nyomottabb arányokban van visszaadva, de a kereszthajó a maga lapos, három ablak által tagolt bezáródásával és az alattuk látható nagyobb ablak nyílásával a Faust-festményen is előfordul. Sőt a kereszthajó keleti oldalán alkalmazott két magasabb ablakforma is visszatér. De frappáns megegyezésekkel szolgál a torony tagolása is, négy emeletével és négy végigfutó fiálekban végződő támpillerevel, bár az arányok meglehetősen eltérnek. A Juvigny-metszeten a torony formái és tagolása szószerint megegyezik az olajfestmény tornyával, a fentemlített kereszthajó azonban egy bástyatorony mögött teljesen elvész. Boethiusnál és Fontanánál szintén hiányzik, de a torony beosztása és formái mindenben megerősítik a Faustkép ábrázolását. A budai domonkosrendű konvent templomának tornya és szentélye olajfestményünkben szintén valódi helyzetének megfelelően szerepel. A torony itt is, úgy mint a kézirajzon és a Fontana—Juvigny—Boethius metszetcsoporton, csonka. A részletek egy előtte felrobbanó gránát füstjében eltűnnek, a Juvigny-metszeten viszont még gazdag gótikus formaadást sejtetnek, ami némiképpen ellenkezik mai zord, tömegszerű megjelenésével. Különös figyelmet érdemel a Faustképen a Főtemplomtól balra (délre), a nagy minaret előtt álló nagy és látszólag teljesen ép palota, melynek keletre néző homlokzata nyolc karcsú árkád által élénken van tagolva és ez hasonló kiképzéssel a Fontana-, a Juvigny- és a Boethiusféle metszeten is előtűnik. A roppant kicsiny méretek folytán azonban a részletfórmák teljesen elenyésztek. így lehetetlen megállapítani, vájjon tipikus renaissance-csarnok áll-e előttünk, vagy pedig az ozmán építészetnek egyik remekével van dolgunk. Az utóbbi is a XVI. század közepe táján nagy előszeretettel alkalmazza az ilyen karcsú, a quattrocento portikusaira emlékeztető árkádmotívumokat, ahogy ezt többek között az I. Suleiman 1560-ban épült türbé

je Stambulban, a török egyházi építészet eme gyöngye is igazolja. A Fővárosi Múzeum két tollrajzán ez az épület ugyanazon a helyen, de árkádok nélkül szerepel ; feltüntetésüknek nyilvánvalóan a rendkívül kis méretek is útjában állottak. Itt azonban egy másik kultúrtörténetileg is nagyon jelentős helyszíntörténeti adalékot vélünk felismerni, még pedig abban az épületcsoportban, melynek körvonalai a főtemplomtól balra (délre) a háttérben tűnnek fel. Ez az épület a rajzon két kiemelkedő sarokrizalitot mutat, melyek viszont 73