Tanulmányok Budapest Múltjából 1. (1932)

Horváth Henrik: H. Heinrich Faust és a bécsi gobelinek 61-75

a festményen hiányzanak, minthogy a városkép Faustnál mindenben romszerű állapotot tüntet fel. Tekintettel arra, hogy a középkori piacképhez a székesegyházon vagy plébániatemplomon kívül, mint második konstitutív elem a közigazgatási városcentrum járul, ez esetben is sok valószínűséggel a régi budai tanácsházat sejthetjük benne, mely eszerint körülbelül ugyanazon a helyen állott, mint a mai (későbarokk) elöljárósági épület. Említésre méltó még a Mária Magdolna-templomától balra eső, nagyobb méretű épület, mely úgy az olajfestményen, mint a rajzokon hasonló elrendezésben és arányokban tér vissza és a Juvigny metszet jelmagyarázatai szerint szertárul (Arsenal) szolgált. Az említett paloták és házak különben kivétel nélkül az olasz városi palazzostílust követik és hosszoldalukkal fordulnak a külvilág felé. Festményünket a rajzok és a hitelesnek látszó metszetek tárgyilagos térszínű felvételeiből és rendesen erődítéstechnikai szándékaitól még a gazdagon modulált, festőileg feloldott tájképábrázolás is elválasztja. A Schedel-krónika metszete és valamennyi későbbi grafikai ábrázolás fölé emeli a városszilhuett szerves zártsága és a közvetlenül térbelileg átérzett, kubikus, levegős beállítása. A városorganizmus három kijegecedési pontja, a királyi vár, a Nagyboldogasszony-temploma és a Mária Magdolnatemploma éppen ebben a funkcióbeli szerepükben érvényesülnek nagyszerűen. Kiérezzük valahogyan a városegyéniség egész vitalitását, azaz nemcsak az építészeti műalkotás esztétikai hatását, hanem a várostest biológiáját a maga szociális, gazdasági, technikai kisugárzásaival, illetve ezeknek a tényezőknek történeti és formai lerakódásait. A városképnek ilyetén előállott gazdagítása, felélénkítése is amellett szól, hogy a művész személyes tapasztalatokból merített. Nyomatékosan támogatja ezt a feltevést a diadalkaputól balra sürgölődő lovascsapat tipikusan magyar ruházatban és szinte antropológiailag meghatározható magyar arcalkattal és haj- és bajuszviselettel. Az okmányszerű adatok teljes hiánya folytán nyitva marad a kérdés, vájjon H. Heinr. Faust Fontánához, Juvignyhez, az ifjabb Meriánhoz, esetleg Charles Herbelhez hasonlóan szintén a hadvezér szorosabb törzskarához tartozott-e? A diadalmenetnek tipikusan Louis Quatorze-témája a maga ünnepélyes hivatalos rendezésében és a dátum is inkább közvetlen megrendelésre vall. Annyi viszont minden esetre biztos, hogy a Fővárosi Múzeum olajképében az egyik bécsi gobelin közvetlen mintaképére akadtunk. A plagizátor (ez a fogalom akkoriban nem valami megvetendő vagy büntetendő cselekményt revelált) azonban nem lehetett Charles Herbei. Ez ellen szól a rövid időszak a Faust-kép keletkezése (1694) és Herbei 25 csataképének nagy kiállítása (1698) között. A Nancy-i és Malgrange-i festőműhely gyárszerű termelésénél feltehető, hogy Du Rup, Guyot és Martin munkáiban nemcsak Herbei képeit használták fel, hanem mindazt, ami extenzív szolgálatára lehetett s így H. Heinr. Faust festményét is minden aggály nélkül a szőnyeggyár számára átalakították. A gobelinszővők természetes stilizáló hajlama az eredeti táj képháttérre még egy utolsó fátyolt borított, miáltal az összhatás a maga sommásabb formaalakításával megint a metszetek által közvetített képekhez idomult. Dr. Horváth Henrik. *) L. v. Baldass, Die Wiener Gobelinsammlung. 2

) v. Birk, Inventar der im Besitze des Allerhöchsten Kaiserhauses befindlichen niederländischen Tapeten u. Gobelins. Jahrb. d. Kunsthist. Samml. des a. h. Kaiserhauses. I. Band. II, III, 212. 74