Tanulmányok Budapest Múltjából 1. (1932)
Horváth Henrik: H. Heinrich Faust és a bécsi gobelinek 61-75
dokkal körülvette és körülbelül a közepén nagy toronyszerű épülettömböt emelt, mely azonban az uralkodó halálakor még befejezetlen volt. Más utazók, mint a Fuggerék szolgálatában álló Hans Derschwam, továbbá Reinhold I^ubenau, Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király volt háziorvosa, a török Evlia Cselebi 24 ) stb. kivált a királyi vár külsejét illetőleg kevesebb támpontot nyújtanak. Mindezek után még mindig fennáll az a kérdés, hogy eddigi eredményeink mennyiben vágnak egybe az 1686., illetve 1694. (a Faustkép keletkezésének éve) körüli építészeti-helyrajzi helyzettel. B célból most egy rövid kitérés az egykori könyvillusztrációkra múlhatatlanul szükségesnek látszik. Valamennyi Buda többszörös ostromait ábrázoló metszet rostálása erősen túllépné a jelen alkalommal rendelkezésünkre álló kereteket. Figyelmünket későbben még indokolandó okokból a művészileg és technikailag legjobb darabokra kell koncentrálni, továbbá az olyan metszőkre, kiknél az életsorsuk is netaláni helyszíni tapasztalatokra enged következtetni. Első helyen idézzük, mint feltétlen megbízható tanút, Giovanni Domenico Fontanát, Lotharingiai Károly herceg egyik legközvetlenebb csatlósát, aki Enea Caprara generálisnak, az udvari haditanács tanácsosának volt a hadimérnöke. Rajza, melyet E. Messelthaler 1678-ban Bécsben rézlapra metszett, egészen új, authentikus és olajfestményünk adataival több fontos viszonylatban teljesen megegyező tanulságokat nyújt Buda és a királyi vár topográfiájára vonatkozólag. A domináló középső architektúra a maga négy saroktornyával ez esetben, bár szintén karcsúbb arányokban, élesen kidomborodik, annál is inkább, mert itt csakis a városképet meghatározó objektumok szerepelnek. Mert az egész felvétel elsősorban haditaktikai, erődítményi szempontokat érvényesít, de ezenkívül még a várhegy geológiai szerkezete is hibátlanul van visszaadva és az ábrázolt épületek fekvése és körvonalai (Főtemplom, Mária Magdolna-temploma, a kapuk) mindenben megfelelnek részben a mai viszonyoknak, vagy pedig mindannak, amit a régebbi topográfiáról tudunk. Kevésbé megbízhatónak látszik az ifjabb Matthias Merian, Sandrart tanítványának rézmetszete, bár annak különbeni kapcsolatai Buda visszahódítójához eléggé szorosak lehettek. Hiszen tőle származik IyOtharingiai Károly ama kitűnő olaj arcképe, mely Bartholomaeus Kilián rézmetszésű sokszorosítása révén annyira népszerű lett. E portrémetszet festői előképe báró Georg Sigismund Rassler 25 ) megrendelésére készült, még pedig abból az alkalomból, mikor ez a bölcsészdoktori cím elnyerése céljából az innsbrucki egyetemen a metszet sarkaiban feltüntetett tételekről disputált. Történt ez 1686 júliusában, tehát alig két hónappal a szeptember 2-án történt visszafoglalás előtt. Ezek után azt kellene feltételezni, hogy a városképet feltüntető metszet is a hasonlatosságnak egy egészen kiváltságos fokával bír. Ez sajnos nem áll, mert ez a veduta mindenben Siebmachernek 1602-ben Orteliusnál 26 ) megjelent metszetére támaszkodik. Igaz, hogy az ifjabb Merian e tekintetben úgyszólván öröklötten terhelt volt, mivel már apja 1683-ban, a Franfurtban megjelent »Archontologia Cosmicá«-ban szintén egy nagyjában Siebmacher munkáján alapuló budai városképet tett közzé. Ennek a Siebmacher-féle felvételnek hitelességét erősen megingatja azonban az a tény, hogy az 1572-es szerkesztés 27 ) éppen a legfontosabb pontokban teljesen eltér a későbbi, 1602-ben történt fogalmazástól. Az első nyilvánvalóan a Schedel-krónika lapjára támaszkodik, elsősorban a várkontúr nyugtalan vonalvezetésével, az épület69
