Tanulmányok Budapest Múltjából 1. (1932)

Horváth Henrik: H. Heinrich Faust és a bécsi gobelinek 61-75

(Kassa, Esztergom, Szigetvár, Eger, Székesfehérvár, Érsekújvár, Munkács.) A zászlóknál és a kocsi elülső részén a négy világi erény áll : Prudentia, Fortitudo, Iustitia, Temperantia. A kocsit a török foglyok tömege követi. Az előtérben kusza összevisszaságban allegorikus alakok, sebesültek, ruhák, íjak, tegezek, golyók, ágyúcsövek stb. láthatók. A jobb sarokban heverő ágyúcső zárókészülékén kapjuk a szignatúrát és a dátumot : H. HEINR. FAUST. PIN. 1694., de korántsem a rejtvény megoldását, mert a szignáló művész a késői XVII. század számára teljesen új név. Az olajfestmény svájci eredete és a feloldott színadásban, a tömegek könnyed elosztásában, a mozgások negédes hullámzásában, a képszerkezetben, a fény- és árnyékkezelésben egyaránt érvényesülő, meggondolt klasszicizmus leginkább elzászi vagy egyáltalában nyugatnémet mesterre enged következtetni. A stilisztikai látlelet ugyan elsősorban francia művészre utalna, de a festőnév német hangzása és írásmódja ezt a feltevést kizárja. Igaz az is, hogy ez a művésznév Rótt professzor úrnak, a karlsruhei országos konzervátornak szíves közlése szerint a nyugatnémet tartományokban egyáltalában nem szerepel. A különböző művészlexikonok sem ismerik, a Thieme-Becker sem regisztrálja. Rótt professzor inkább osztrák mesterre gondolna. Javaslatát azonban stíluskritikai okokból nem tudjuk magunkévá tenni, azonkívül H. Heinr. Faust neve az osztrák műtörténeti irodalomban is teljesen ismeretlen. Ezzel szemben már egy képünkre vetett futólagos pillantás is meggyőz arról a szoros kapcsolatról, mely közte és a bécsi »Burg«-ban őrzött egyik lotharingiai gobelin között fennáll. A gobelin ábrázolása tükörképben van visszaadva, a formaadás a speciális technikának megfelelően sommásabb, lágyabb a körvonalakban, merevebb a testtartásokban, fakóbb s egyszersmind tarkább is a színskálában. L

. v. Baldass nagy gobelinművében

1

) az a sorozat, melyhez képünk is tartozik, nincsen külön kiemelve, a többi lotharingiai képszőnyegek szerinte a Nancy melletti Malgrangeban működött műhelyben készültek s mint tervezőművész, Charles Herbei van említve. Baldass a von Birk

2

) által közölt régi leltárra támaszkodik. lehetséges, hogy további levéltári kutatások a lotharingiai és nyugatnémet archívumokban kérdésünkre több világosságot derítenek ; a művészettörténetileg fontos regeszták a »Réunions des sociétés des Beaux Arts des Départements« nagyobbrészt terjedelmesen és megbízhatóan közzé vannak téve. Az Albert Jacquot

3

) által itt összegyűjtött adatok a nyolcadik, a szőnyegszövőknek és hímzőknek szánt közleményben számunkra egészen kiváltságos jelentőségűek. Az adatok tömkelegéből mindjárt leszögezhető, hogy tulaj donképen két gobelingyárról van szó, még pedig a Nancy- és I^a Malgrange-iról. Mind a kettőt lotharingiai I,ipót herceg alapította Le Brun »Manufacture Royale des meubles de la couronne«-jának mintája szerint. Az egész üzem éltető szelleme Charles Mittié, Francesco Galli-Bibbiena apósa volt, ki mind a két műhelyben váltakozva, vagy talán egyszerre is működött, míg mások, így Jean Bacor vagy Sigisbert Mangin kizárólag Malgrange-ban dolgoztak. A tervező festők közül Charles Herbei és Coclet La Malgrange, Rup, Guyon és Martin elsősorban Nancy számára dolgoztak. Ezekkel a mesterekkel már azért is közelebbről kell foglalkoznunk, mivel mindkét helyen egy-egy L,otharingiai Károly haditetteit dicsőítő gobelinsorozat készült. A tizenkilenc darabból álló és a régi leltárakban mindig »Victoires du Charles V. duc de I,orraine« elnevezés alatt felsorolt széria alkotójaként 62