Tanulmányok Budapest Múltjából 1. (1932)

Bánrévy György: A budai királyi palota újjáépítése III. Károly alatt 1-49

kiképzésre alkalmatlan formája is útjában állottak nagyszabású kiépítésének. Matthey rajza még befejezetlen nyerseségében is túlzottan egyszerű, sőt egyhangúan dísztelen építmény képét őrizte meg. Az idézett »Expïicatio«-boî kitűnik, hogy még a földszint válaszfalai is csak az épület délnyugati sarkában voltak 4% láb magasságáig felhúzva, a hosszú szárnyban csak a föld színét érték el, azért nincs is rajtuk az ajtók nyílása feltüntetve. Az épület törzsnégyszögének többi része minden belső kiképzés híjával volt. Ezen törzsnégyszög északkeleti sarkán a tető beomlott, de a másik két sarkon és a keskeny szárnyba átmenő részen is beomlással fenyegetett úgy, hogy a cserepek megóvása érdekében tanácsosnak látszott az illető tetőrészek lehordása. A falfront egyhangúságát a föld színétől mintegy fél méterig terjedő falkiugrás és a földszint és első emelet közötti élesen hangsúlyozott párkány élénkíti. Az ívelt kapuzaton még semmiféle díszítés sem látszik, a földszinten és második emeleten egyforma, az első emeleten azonban magasabb • ablakok puritán egyszerűséggel egyenlő távolságban sorakoznak egymás mellé. Ezt a szabályszerűséget a Duna felé néző főfrontou egy, az ellenkező hosszú fronton két és a keskeny szárnynak szintén a Duna felé eső oldalán egy ál-ablak közbeiktatásával óhajtotta megőrizni a tervező. Ez az épület a díszítő elemek hozzáadásával sem vesztette volna el szimplaságát. Házi kápolna is volt bele tervezve, amit teljes határozottsággal állíthatnánk akkor is, ha levéltári és nyomtatott források (a bécsi Hofkammerarchiv iratai, a »Neu aus seinem Stein-Hauff en wiederum aufwachsendes Ofen etc.« c. id. munka stb.) nem igazolnák, mert az Istennek szentelt hely elmaradhatatlan volt minden nevezetesebb középületben, így például még a fegyvertárban is. Matthey rajzához sem fűződött azonban építkezés és a következő lépés 1745-ben is eredménytelen maradt, míg Grassalkovich Antal gróf kezdeményezése 1748-ban Mária Terézia palotájához vezet át. A

III. Károly korabeli félbemaradt épület négyszögű főkomplexuma a Mária Teréziaféle palota délkeleti szárnyépületébe olvadt át, a hátranyúló keskeny szárnyat azonban lebontották.

43

) Ilyen módon a XVIII. század eleji palota és benne, mint láttuk, Mátyás, sőt esetleg Zsigmond építményeinek maradványai is átvezethetők a mai királyi palota délkeleti szárnyának a Dunára és a Szebeny Antal (Szarvas-) térre néző azon traktusába, mely a két lefutó bástyafal fölött emelkedik. Meg is találta Hauszmann Alajos a III. Károly korabeli épület törzsének alapépítményét a mai királyi palota építésénél, »... mert a [Mária Terézia-féle] palota több főfala a Zsigmond és Mátyás idejéből fenmaradt falazatra [épült], sőt, mint a déli szárnynál találtuk, egy egész traktust régi és igen érdekesen boltozott 'pincére állítottak A**) EZ a déli szárnyon levő traktus azonos egyrészt a most tárgyalt építmény négyszögű törzskomplexumával, másrészt a mai palota jelzett részével : az összefüggés tehát egészen világos. 1749-ig állott az 1715-ben épülni kezdett, de még külsőleg sem egészen kiépült palota. A róla ismert látképek szerint a tetőfedés mégis csak hiánytalanul elkészült, bár ezeket a rajzokat általában kissé optimisztikusaknak kell tartanunk. A Bél Mátyás »Notitia Hungáriáé novae bistoricogeographica« című munkájának 3. kötetében 1737-ben megjelent Mikovinyféle metszet például olyan díszítő részleteket tüntet fel rajta, melyek Matthey mérnök felvételén ismeretlenek és általában az egész épületet olyan jó és befejezett állapotban mutatja be, amelynek levéltári adataink 41