Tanulmányok Budapest Múltjából 1. (1932)

Bánrévy György: A budai királyi palota újjáépítése III. Károly alatt 1-49

mint kamarai mérnök és Hölbling mint építőmester látták el kézjegyükkel és pecsétjükkel az október 22-én kelt költségvetést, mely szinte tételrőltételre azonos az 1720 november 8-án Prati által készített tervezettel és voltaképen nem is más, mint annak itt-ott módosított másolata. Most már nem állt rendelkezésre semmi épületkő a várban, sőt még kifejtve sem volt a kőbányában, ezért a 200 helyett 400 öl ára 300 forint helyett 1600-ra szökött fel. 50.000-rel több tégla is kellett, sőt a szükséges mész és homok mennyisége is növekedett, a vasanyag métermázsája viszont drágult 1 forinttal. Elesik azonban most a födém gerendázatára szánt árvái és az állványozáshoz nélkülözhetetlen trencséni úsztatott fa, mert a költségelőirányzat szerint fölösen van mindkettőből Pesten, csak a kamarának kell intézkednie az átengedés végett. 2950 forintra rúgott ez a megtakarítás és ezzel fillérre, azaz krajcárra ugyanaz az 1722 október 22-es költségvetés végösszege, mint az 1720 november 8-ié volt : 41.438 forint és 18 krajcár. Ehhez még hozzávették Prati, Hölbling, Salgari, továbbá Serenus százados, Mühlberger faanyagszállító és Schauer kőfaragómester hátralékos követelését 3041 forint és 1 krajcár összegben, amivel a végeredmény 44.479 forint és 19 krajcárra emelkedett. Ha nem is vettük volna számba nyomról-nyomra a palota építése körül történt eseményeket, •— most nevezetesen az 1720—1722 közti időszakra gondolva — és nem is láttuk volna a munkálatok megakadását, akkor is teljes határozottsággal állapíthatnék meg az építkezés teljes szünetelését épen a most szóban forgó költségvetésnek az 1720 november 8-ival történő összehasonlítása alapján. Hiszen Pratinak jóformán egyebet sem kellett tennie, mint a két év előtt szerkesztett költségvetést újból leírnia : a helyzet nem változott, semennyivel sem kellett kevesebb pénz és anyag az építés befejezéséhez, mint két év előtt. A palota építése egy lépést sem haladt előre, még a tetőzet teljes befedését sem tudták elvégezni. Zenegg október 24-i levelében külön is említi, hogy a hídgerendák és a különböző vasanyagok jobbára elpusztultak és egy egészen csekélyke meszet kivéve semmiféle építőanyag sincs Budán. Elsőrendűen szükségesnek tartja a kellő pénzalap megszerzését, hogy a tél folyamán minden matériáról gondoskodva tavasszal megkezdhessék a javítási és építési munkálatokat. A kamarai inspektor kívánságához képest uralkodói határozattal megkapta a királyi palota építése feletti rendelkezést, vagy legalább hivatkozhatott ilyen értelmű rendeletre, de ígéretét, hogy az igazgatói tisztség elnyerése esetén néhány ezer forinttal olcsóbban fogja elvégeztetni a munkát, mint azt Prati 1720-as költségelőirányzata mutatta, nem tudta beváltani, mert láttuk, hogy az 1722-es költségvetés egy fillérrel sem volt előnyösebb a két év előttinél. Zenegg hosszú időn keresztül tapasztalhatta a két irányból jövő rendelkezések súrlódását. Törekvés az illetékesség és rendelkezési jog megtartására és talán személyes és anyagi érdekek eddig nem állították szembe feltűnően a haditanácsot és a kamarát a palota építésének kapcsán, mert hiszen az igazgatás de facto a várparancsnok kezében volt, aki a kamarával közvetlenül nem is érintkezett. A haditanács nem kezelte kellő nyomatékkal az ügyet, a kamara viszont a többi budai és pesti építkezés érdekében is intenzíven képviseltette magát. A haditanács megbízásából dolgozó Hölbling az egyetlen, aki nem a kamara embere. Ő az építőmester teendőit végzi, de amellett a felügyelő irnok (Bauschreiber, aedilis scriba) feladatát is ellátja, csakhogy ebben osztoznia kell a kamara által kirendelt Salgarival. 23