Tanulmányok Budapest Múltjából 1. (1932)

Bánrévy György: A budai királyi palota újjáépítése III. Károly alatt 1-49

Zenegg feltárja levelében a kettős irányítás és ellenőrzés fonákságát és veszedelmeit annál is inkább, mert hiszen azok immár az ő tisztét fenyegetik : »... aedilisque Scribatus divisus et partim sub militari, partim verő Camerali directione existit et sub militari dispositione latericiae fornaces, alias ex Aerario Caesareo Regio et ad finem aedificii Castri Regii prosequendi emptae habentur, adeoque plurimae inconvenientiae timendae, si Excellentissimo Domino Commendanti non intimabitur, ut se benignissimo suae Sacratissimae Maiestatis Mandato accomodare et me non solum non praepedire, sed semper ad meam requisitionem pro promovendo aedificio Arcensi mihi in casu necessitatis assistere velit, prout etiam pro parcendis Sumptibus, utiolim, itaetmodo unussolumodo(i) aedilis Scriba requireretur.« 28

) Zenegg sejtelmei beteljesedtek, aggodalmai valóra váltak, gyorsabban, semmint gondolhatta volna. Haladéktalanul hozzá akart fogni a munkához, kezdve a tetőzetnek lehetőség szerinti rendbehozatalával és a megőrzésre érdemes anyagok biztonságba helyezésével, de Daun egy hadnagyot küldött hozzá azzal az üzenettel, hogy a haditanács megbízásainak és rendelkezéseinek értelmében a palota további építésének igazgatása őt, a várparancsnokot illeti és a kamarai felügyelővel ez ügyben csak levélbelileg érintkezik, mint ahogy annak idején Regal is tette. Egy-két nappal megelőzőleg október 21-i kelettel írt le ugyanis a haditanács a várparancsnoknak a palotaépítés igazgatásának ügyében és, vagy nem ismerve az október 5-i királyi rendeletet, vagy más magyarázatot adva Zenegg költségvetések készíttetésére vonatkozó megbízatásának, továbbra is a katonai parancsnokságot jelölte meg, mint amelynek az igazgatást el kell látnia.

29

) Daun be is záratta a palota épületét az ácsmester előtt, akit Zenegg Prati és Hölbling útján rendelt ki, hogy megkezdje a tető helyreállítását. Zenegg természetesen rögtön híradással fordul a magyar kamarához (okt. 27.), hivatkozik a Felségnek az igazgatással őt megbízó rendeletére és előadja, hogy hatalmaskodó katonai vezetés és ellenőrzés mellett nem képes eredményes és gazdaságos munkát kifejteni. A laktanyák építkezésénél több mint 3000 forintot takarított meg a királyi kincstár javára és, bár az kimondottan katonai érdekű vállalkozás volt, köztudomású, hogy a várparancsnok nem elegyedett az intézésébe. A királyi határozat, illetve az udvari kamara útján közölt rendelet nem mondja ki katekzochén, hogy Zeneggre ruházza az igazgatást, hanem csak a költségvetések elkészíttetésével bízza meg, ami csak tágabb értelmezés szerint jelenti a vezető irányítást és a munka feletti főfelügyeletet. Viszont egészen logikusan vonja le a következtetést Zenegg, amikor azt mondja, hogy annál kevésbbé tarthat igényt a várparancsnok a palota építésének igazgatására, mert annak semmi kapcsolata sincs az erődítménnyel, tisztán kamarai építkezés és királyi szállás. A palotát kamarai igazgatás útján kell immár gazdaságosan kiépíteni, hiszen az utóbbi években katonai részről nagyon erőtlenül és lanyhán kezelték az építés ügyét és szabadon használták fel az építkezés céljaira rendelt pénzalapot. Még, ha egy kissé elfogultnak is tartjuk Zenegget, akit Daun eljárása tisztségében és érdekeiben is sértett, akkor sem mondhatjuk véleményét túlzottnak, hiszen látnunk kellett a haditanács éveken át tartó tehetetlenségét, vagy, ha úgy tetszik, buzgalomhiányát. A kamarai inspektor kritikájának igazságát és jogosságát nem gyengíti az sem, hogy láthatólag 24