Tanulmányok Budapest Múltjából 1. (1932)

Bánrévy György: A budai királyi palota újjáépítése III. Károly alatt 1-49

Pedig a haditanács ismét behatóan foglalkozik az építés befejezésének gondolatával és azt a már többször szóbahozott tervet veti fel, hogy a parancsnok és a törzskar a palotában lakjék : »Wan Br dann sambt den Staabs Officieren in dem Schloss angetragener massen wohnen khönte, wurdte Er der Burgerschaft eine grosse Sublevation geben, hätte dahero schleunig zu berichten, wie weith der Bau daselbst gekhommen und wass noch daran abgehet.« (HKR 1721. Reg. 787.) Buda polgárságát a katonai beszállásolások érzékenyen sújtották ; a polgárok panaszai természetesen nem maradtak titokban a haditanács előtt sem, mely október 1-én Starhemberg Miksa Budán állomásozó századát Belgrádba vezényli és Ígéretet tesz a palota építésének támogatására. Daun hamarosan fel is küld két vázlatrajzot, mely a palota építésében elért állapotot és egy összeállítást, mely a teljes kiépítéshez még szükséges pénzösszeget tünteti fel. Végeredményben azonban a haditanács csak érdeklődött itt-ott, de tenni nem tett semmit. Bs így ment ez már évek óta. A kamara 1722 január 9-én ismét átküldi a haditanácsnak a Zeneggféle tervezetet, mely szerint 21 vármegye évi 20.000 forinttal tudna •— bár csak nagy nehézségek árán — hozzájárulni az építkezéshez és ez ügyben megbeszélést javasol a két hatóság között. A haditanács január 20-án felel a kamarának és a protokollum tanúsága szerint nem tesz észrevételt a közös tanácskozás gondolatára, ellenben megismétli a »Hof Kriegs Buchhalterey« véleményét, hogy a cseh tartományok mintájára valamennyi megyét, tehát az egész országot vonják be a közmunkákba. A palotaépítés ügyében nem történt közeledés a kamara és a haditanács között. Az utóbbi lanyhán kezelte az egész kérdést, pénze nem volt, így hát a kamarára volt szorulva, de az építkezés irányítását mégsem akarta kiengedni a kezéből. B kettősségnek előbb-utóbb összeütközésre kellett vezetnie, ha nem is a két hatóság mint olyan, hanem végrehajtó, illetve közvetlenül intézkedő szerveik között. Daun természetesen mindig a maga hatóságát keresi meg. Ő valóban nagy kitartással portálta mindig a palotaépítés ügyét. Áprilisban, augusztusban, októberben ismételten kér választ a haditanácstól, de épen ez a gyakori ismétlődés és a leveleknek még a szűkszavú kivonatokból is kiérezhető sürgető és az építés halaszthatatlan fontosságára utaló hangja árulja el, hogy a haditanács biztatásnál, Ígéretnél nem tett többet. Viszont a kamara útján szólalt meg végre maga az uralkodó. III. Károly is tudomást szerzett az építkezés túlságosan hosszadalmas elhúzódásáról és a legszükségesebb munkák elmaradásáról, mert elhatározta a palota teljes kiépítését, aminek értelmében az udvari kamara a magyar királyi kamarához intézett uralkodói rendelettel utasítást adott a téli időszakban kivihető munkák, elsősorban a tetőzet építésének elvégzésére és a főépítményre vonatkozó költségvetés elkészíttetésével, tehát az építkezés igazgatásának további vezetésével Zenegget bízta meg. A magyar pénzügyi kormányszék október 12-én küldi le a királyi rendeletet a kamarai felügyelőnek azzal a hármas meghagyással, hogy a palotát rendeltetésének megfelelő állapotba kell hozni, a tetőzet építését haladéktalanul be kell fejezni és ami építőanyag még található, a pusztulástól meg kell óvni. Zenegg október 24-én részletes levélben válaszol felettes hatóságának és csatol egy költségvetést a teljes kiépítéshez még szükséges kiadásokról, de jelzi, hogy ezen csak általánosságban kidolgozott összeállítás mellett fog készíttetni egy másik, pontról-pontra részletes költségtervezetet is. Salgari Jézsef Antal mint kamarai felügyelőségi ellenőr, Prati 22