Tanulmányok Budapest Múltjából 1. (1932)

Bánrévy György: A budai királyi palota újjáépítése III. Károly alatt 1-49

tanács szeptember 14-én küldött választ L,öffelholz határozatot váró levelére. Az eredeti fogalmazvány is elég lenne, hogy megismerjük belőle az illetékes fórum döntését, de így csak magáról a tényről van tudomásunk. Nem is merül fel többé ez vagy más efajta kérdés, mert hiszen sohasem került sor a palota részletes kiképzésére, akárkinek a terveit fogadta is el kivitelre a haditanács. így e kérdést egyelőre nyitva kell hagynunk. A kamara nehezen tudja előteremteni az építkezéshez szükséges pénzt : részben a már ott heverő anyagok feldolgozása, részben pedig újabb anyag beszerzése ütközik nehézségekbe. Szeptember vége felé, úgylátszik, nagyon megürült az építési pénztár, mert a parancsnok a kamarától átveendő fát, mely eredetileg a palota fedélszékére volt szánva, más módon akarja értékesíteni. Nyilván nem volt ekkor pénze az effektív építésre és gondolnia kellett arra, hogy a faanyag el ne pusztuljon, ha már beépíteni nem tudják. A haditanács október 1-én kelt értesítésében helyesli Iyöffelholz szándékát. A bányavárosokban előállított rézanyag árát is aligha lehet leszorítani, de mindenekelőtt ismerni kell a szükségletet, hogy a kamaránál sürgető lépéseket lehessen tenni. Sor kerül a padlózat elkészítésére is. Az asztalosmestert a deszkák bevásárlására Ausztriába akarják küldeni, de a haditanács megígéri, hogy mindent leküld Bécsből, csak közöljék, hogy mennyi és milyen fajta kell. Pénzbeli támogatásra ezidőszerint nincs remény : »Mehrere Mittl in die Bau-Cassam beyzuschaffen seye derzeit nit zu hoffen, dahero die gespannschafften zu abführung ihrer Restantien sub Communicatione executionis militaris anzumahnen.« (HKR 1718. Reg. 989.) Körülbelül egyidejűleg, október elején kapja meg a haditanács a várparancsnok részletes jelentését a palotaépítés előrehaladására vonatkozólag, mellette a palota alaprajz-vázlatát és összegszerű kimutatást az erőd- és palotaépítésben való részvételre kötelezett vármegyék már teljesített és még hátralevő pénztartozásáról. De, ha nehéz volt a kamarától pénzt szerezni, nem volt könnyebb a vármegyék erszényét sem megnyitni. Ezt bizonyítja, hogy a megyék részvétele állandóan napirenden van, de nem sok eredménnyel. Hogy a budai építkezések pénzügyei gyengén állottak, azt elárulja a haditanácsnak október 22-én I^öffelholzhoz intézett levele is, melyben a 661 forint 22 és fél krajcárt kitevő maradékot a palota építésére szánja. Nem titkolja továbbá, hogy a vármegyék részéről várható összegek semmi hasznot nem hajtanak, miért is csínján és meggondoltan kell a palota építése körül eljárni (— hogy olyasmibe ne fogjanak, amit aztán az anyagiak hiánya miatt abba kell hagyni •—), de nyomatékosan kell szorgalmazni a megállapodást a magyar kancelláriával, hogy több más vármegye bevonásával könnyítsenek a jelenleg közmunkákra, illetve azoknak pénzváltságára kötelezett megyék terhén és ezáltal biztosítsák azt, hogy a megyék a megállapított kvantumot — munkát vagy pénzt — tényleg szolgáltassák is. A munka folyt az 1718—1719-es télen át : elkészült a tető szerkezete és részben tartozékai is, ha nem is ment a dolog egészen simán. A parancsnoknak többször kellett sürgetnie az ereszek és lefolyók anyagát : »I^öffelholz ... urgiret das Kupfer zu denen dach-rinnen für das Schloss gebäu« (HKR 1718. Exp. 1833.) és »...sonsten urgiret die abschickung des benöttigten Kupfers zu denen Dach-rinnen in den Schloss... « (HKR 1718. Exp. 1962.) novemberben, majd decemberben is. 14