Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
III. fejezet. Eljárásjog
elterjedt „Ordo iudiciarius"-t, ma már nem lehet megmondani; mindkettő tucatszám hagyta el a német nyomdákat. 235 A Bécset sok tekintetben mintául választó két városban nem maradhatott hatástalan Miksa császár 1570-i Stadtgerichtsordnungja, melyet valójában a bécsi bíróság alkotott az ügyvédek számára a polgári peres eljárásról. Eszerint a per írásban folyt, a római-kánon jogi szabályok szerint; az ügyvédek kötelesek voltak perirataikat aláírni, de a feleletek száma korlátozva volt, határidejüket pedig 3 hétben és 3 napban állapították meg. A bizonyítási ítélet alapján artikulusokat és kérdőpontokat készítettek, ezekre hallgatták ki a tanúkat. Az ítélettől fellebbezésnek volt helye a tartományi kormányhoz, de a felterjesztő iratot (apostoli) 14 napon belül ki kellett váltani. Ez a rendtartás hatályos jogszabály volt 1688-ban, amikor ma ismert másolata készült, sőt még közel száz évig hatályban is maradt. 236 Ezt az Ordinarius eljárást a két városban csak bonyolultabb ügyekben folytatták le, egyébként a sommás per (summarische Verhandlung) volt gyakorlatban. A felek lefolytatták ugyan vitájukat, s a jegyzőkönyv feltüntette az egyes nyilatkozatok nevét (exceptio, replica, duplica, triplica), de ezek minden jel szerint szóban, nem pedig írásban történtek. 237 Legfeljebb a sommás keresetet ( summarische Klag) nyújtották be írásban. Amikor aKrempl— Brentano kezességi per végső soron az udvari kamaráig jutott, s ez felkérte az iratokat, az adminisztráció alig tudott valamit felküldeni, mert a város „sommásan és szóban" tárgyalta le. 238 Ha minden sértegetésért, ütlegért, krajcáros adósságért írásban folyt volna a per, az ügyvédeknek és jegyzőknek olyan tömegét kellene feltételeznünk, amelyről ez időben még szó sem lehet. Mindamellett a tanácsokhoz és a kamarai adminisztrációhoz kezdettől fogva futottak be beadványok, s a határozatot megelőző kétszeri feleletváltás (Klag, Andtworth, Gegenandtworth vagy repliciren és dupliciren) adott esetben írásban is történhetett. 239 A bíróság ilyenkor a beadványra felzetként vezette rá határozatát. Az írásbeliségre vall a Wallisch—Trautmann-per, melyben a budai tanács arra kötelezte a feleket, hogy „négy irattal sommásan járjanak el", azaz nyüván az említett kétszeri feleletváltást engedte meg nekik. 240 A perbeli beadványokat külsejükben és a rájuk vezetett határozat formájában semmi sem különböztette meg az igazgatási ügyekben benyújtott kérvényektől. Jellemzően írta már a kiváltságlevelek után a magyar kancellária, hogy özvegy Magyarovicsné kereset-számba menő beadványában (memóriáié formám actionis redolens) kért igazságot Pesten elfoglalt szőlője ügyében. 241 235 R. Stintzing : Geschichte der populären Literatur des römisch-kanonischen Rechts in Deutschland am Ende des XV. und im Anfang des XVI. Jahrhunderts (Leipzig 1867) 203 sk., 218 sk., 239 sk. 236 H. Voltelini : Die Wiener Stadt- und Stadtgerichtsordnung Ferdinands I. von 1526. Mitt. des Vereins f. Gesch. der Stadt Wien 9—10 (1929—1930) 117—121. 237 PI. 1688: fent 216. jz.; 1689: V. fej. 430. jz. 238 Klag: Btjkv. 1689. szept. 19,Ia. 69; uo. 1689. nov. 30,Ia. 75—76; aKrempl— Brentano ügyet 1. V. fej. 123. jz. 239 E kifejezéseket 1. Ptjkv. 1692. jún. 6, I. 63; uo. 1692. aug. 30, I. 73—74. 240 Btjkv. 1695. nov. 7, I. 628, II. 42—43. 241 Int. a. a. nr. 823 (1707. okt. 1). — A feleletnek Kundorff bognár nevében előadott 10 napos határidejét más adat nem támogatja, 1. Acta iud. 1705. febr. 6.
