Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

III. fejezet. Eljárásjog

A szóbeliségnek írásbeliséggé alakulását nem utolsósorban azok az ügyvédek segíthették elő, akik — mint még később meglátjuk — a századfordulón jó kereset reményében letelepedtek városainkban. Jellemző Kain Ábrahám ácsmester ügye, aki céhétől kétségbe vont becsületének helyreállítását, s a hírbehozással okozott 300 forint kárának megtérítését követelte. A pesti tanács ügyvédjével, Multzcal üzente meg Káinnak, hogy minden bajnak csakis viszálykodó természete az oka, tehát egyezzék meg a céh vei. Ez láthatólag nem történt meg, mert egy hétre rá a céh pártatlan bíróság kiküldését kérte; ha azonban Kain perelni akar, majd ők is ügyvédet fogadnak fel. A döntés határideje és a biztosíték vitája itt mellékes; fontos a céh utolsó ismert nyilatkozata, amely szerint ha Kain írásban akarja vinni az ügyet, akkor majd ők is rendesen írásban felelnek (in ordine schriftlich antwortten). A Schallner—Kochné öröklési per már szabályszerűen, írásban folyt le ( Schriftlicher Process), s a keresettől (libell) a fellebbezésig az összes iratokat tartalmazza. A felperest itt is Multz képviselte.

242 A szóbeliség azonban szívósan tovább élt; 1706-ban rágalmazási per, 1707-ben váltókereset kezdődött szóbeli úton és folytatódott írásban Budán.

243 A beadványok és a szóbeli tárgyalás nyelve is német volt a két városban, de a megyével és az egyháziakkal latinul leveleztek. Elfogultságnak csak egyetlen nyomát találtam: 1698-ban a Linzinger jezsuita superiorral összekülönbözött budai lakatosok és asztalosok azzal feleltek panaszára, hogy előbb adja be németül. A adminisztráció azonban visszaadta a beadványt azzal, hogy fordíttassák le maguk.

244 Pest tanácsa pedig polgárának egy ráccal folyó perében Pollermann tanácsost hívta be tolmácsnak.

245 A polgári peres eljárás lefolyására nézve becses forrásunk Mosel pesti szindikus 1697-i jogkönyvjavaslata. A város statútumairól szóló II. részét a bíráskodással kezdi, s ebben valószínűleg a gyakorlatnak megfelelően a bíró kötelességeit állítja az első helyre. Minden héten kedden és pénteken — ha nem esik ünnepre vagy törvényszünetre — hívja össze a tanácsot a városházára, foglalja el az első helyet, adja elő az ügyeket, az idősebbeken kezdve kérje ki a szavazatokat, döntsön a többségi szavazat szerint, végül hajtassa végre az ítéletet. A tárgyalásokat ezután a jegyző írja be a jegyzőkönyvbe. Polgári ügyben a tanácsosok kisebb része is eljárhat a senior elnöklete alatt, de büntetőperben legalább hétnek jelen kell lennie. A veszekedő vagy verekedő tanácsost az itt megszabott pénzbüntetés sújtja; csak a harmadfokon rokon személy ügyét viheti a tanácsban, de akkor helyét el kell hagynia.

246 A bírótól függ az is, hogy a pereket summarie vagy rendes úton folytatják le, de a különbséget Mosel nem mondja meg. A felperesnek először a bírónál kell keresetét bejelentenie, mire az alperest törvényesen megidézik, s a per kezdetét veszi.

247 342 A Kain-ügy Ptjkv. 1701. dec. 6, 13, II. 598—599, 602—603 (itt az idézet); a hagyatéki pert 1. V. fej. 656—664. jz. 243 IV. fej. 418. jz.; 1707: V. fej. 147. jz. 706: 244 KA Besch. Pr. 1698. júl. 24, V. vol. 75. fol., hozzá Btjkv. 1698. júl. 11,11. 325. 246 Int. a. a. nr. 179 (1697. márc. 15), vö. V. fej. 34. jz. 248 Pars H. tit. I. art. 1. 247 Uo. art. 2. 7* 99