Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
III. fejezet. Eljárásjog
lott védőiiatot (exculpations schrifft) nyújtott be, szemlét és tanúkihallgatást foganatosítottak. Az egyébként ismeretlen kimenetelű ügyről a tanácsjegyzőkönyv mégis Summaria Inquisitio címen számol be. 232 Az abszolutizmus büntető bíráskodásának a vádlottat a bírói belátásnak kiszolgáltató nyomozó eljárás felelt meg; így tölthette be a büntetőjog a hanyatló feudalizmus ellentmondásokkal terhes korában elnyomó szerepét. 3. POLGÁRI PERES ELJÁRÁS a) Az eljárás jellege és sajátosságai A budai kiváltságlevél kiadása után, de még teljes érvényesülése előtt Mayer János budai mészárosmester panasszal fordult a városi tanács ellen a kamarai adminisztrációhoz „wegen protrahierter Justiz". Azt sérelmezte, hogy állítólagos kezességvállalása címén Herusch Sámuel pesti tímármester levont 100 forintot az ő követeléséből; kifogásait és írott bizonyítékait a tanács kiadta ellenfelének, ahelyett, hogy javára ítéletet hozott volna. Úgy látja, hogy ezzel a bíróság rendes eljárás útjára akarja terelni ezt a sommás ügyet: „mich in hac causa summaria ad processum ordinarium verweisen wolle". Márpedig a bírósági rendtartás (ordo iudiciarius) szerint az ilyen pereket ad summarium kell utalni, s a tanúk megesketése után határozni. 233 Érdemes felfigyelni erre a nyilatkozatra, mely egyébként jogi érvelésével az ügyvéd tollára árulkodik; a polgári peres eljárás két fajtája között alig tettek még ilyen elvi különbséget. A XVI— XVII. század megyei gyakorlatában az írásbeli per (processus Ordinarius, sollemnis) volt az uralkodó forma; ez a felek, illetve ügyvédjeik írásbeli feleletváltása során jutott el a bíróság ítéletéig anélkül, hogy bíró és felek közvetlen érintkezésbe kerültek volna. Egyes esetekben azonban, különösen a fél kifejezett alávetése esetén, szóbeli eljárás (processus summarius) során határozott a bíróság; ebben a perjogi formalitások a lehetőségig leegyszerűsödtek, s az ítélet aránylag rövid idő alatt létrejött. 234 Ez a két fajta eljárás tűnik szemünkbe a városok gyakorlatában is, de azzal az eltéréssel, hogy a sommás eljárás is lehet írásbeli per, csak a rendesnél rövidebb. A büntetőperben nem volt nehéz az irányadó jogszabályt az alsóausztriai büntetőkódexben, a Praxis Criminalisban felismerni. Az ordo iudiciarius azonban, amelyre Mayer beadványa hivatkozott, alkalmasint a római és kánonjogi szabályoknak azzal az alig áttekinthető tömegével volt azonos, amelyet a glosszátorok és kommentátorok a gyakorlathoz alakítottak, és a népszerű irodalom széles körben elterjesztett. Hogy Buda és Pest polgárai melyik népszerű munkát forgatták: a Joannes Andreáé egyházjogász nevéhez kapcsolt, vagy a Johann von Auerbach átdolgozásában 282 L. IV. fej. 55. jz. 233 Acta iud. 1705. márc. 30, vö. V. fej. 128. jz. 234 rp or( i a y i. m< 34—35 ; továbbá a Varga Endre szerkesztésében megjelent ,,A magyar bírósági szervezet és perjog története" c. levéltári tanfolyami jegyzet (Budapest 1961) IL B. b) pontjában. 7 Bónis: Buda és Pest bírósági gyakorlata. 97
