Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
III. fejezet. Eljárásjog
opinio alapján tett tanúságot, vagy halálos ellensége, avagy mindkettő részeg volt, tehát vallomásuk mit sem ér. A tisztító eskü megengedését és felmentését kérte. A tanács annyiban honorálta álláspontját, hogy „ellenfelét", Stadlert szabályos kérdőpontokra (articuli posüionales), Ankhert pedig csak tanúként, a bizonyítandó pontokra (a. probatoriales) hallgatta ki. 224 Ezeknél a szétágazó, az akkuzatórius eljárás bizonytalanságát tanúsító adatoknál sokkal jellemzőbbek azok, amelyek az inkvizícióba való átfordulást mutatják be. Lohr Gertrud lopási ügyében a vallomások ellentmondása miatt a hóhért az asszony mellé állították, és megfenyegették a hüvelyk szorítóval; ennek kiállása után szabadon bocsátották, és tanúsítványt adtak becsületességéről. 225 Ugyanígy alakult Johanna szolgáló és Veit Mátyás kereskedősegéd pere, akik a hóhér látványára és fenyegetésre sem vallották be a lopást; egyikük kiszabadult, másikuk csak néhány napi munkát kellett, hogy végezzen a városházán. 226 Valósággal meg is tortúrázták Thomasa Ipzanova rác nőt, akit a badeni ezred markotánvosa vádolt meg 604 forint ellopásával; bár a pénz máshonnan került elő, a szerencsétlent mégis kiutasították. 227 Frust Mártát a hóhér megkötözte kisebb lopások gyanúja miatt, mégsem vallott. 228 Egy szökése miatt gyanússá lett szolgálót pedig úgy vettek rá az ékszerlopás beismerésére, hogy a törvény szolga val elsőnek 15, másnap 30, azután mindig kettőződő számú ( !) ütést mérettek rá. 229 Ne feledjük, ezek mind olyan ügyek, amelyekben a károsult vádlóként lépett fel ! De a tanácsok szigorát eléggé megindokolj a az a tény, hogy a vádlottak szolgák és szolgálók, vagy legalábbis szegény emberek voltak, akikkel szemben a városi jog is zordabb arcát öltötte fel. A jelek szerint akkuzatórius perekben az inkvizíciós eljárás más vonásait is megtaláljuk. Türck kapitány tolvaját artikulusokra hallgatták ki (Frag Stuckh), de száműzésére úgy került sor, hogy a kapitány újabb súlyosbító körülményeket hozott fel — tehát vádló volt ! 230 A letartóztatást természetesen a vádelv alapján indult eljárás is ismerte (az említett Croathügyben kifejezetten fenntartották), de ha elhúzódott, költségeit a vádlóra hárították át. 231 Ha pedig az ítélet száműzésre szólt, a békeesküt éppen úgy kivették az elítélttől, mint az inkvizitórius eljárásban. Az imént áttekintett perek közül Croath, Ipzanova ós Huszár pere nj'újtanak rá példát. Befejezésül rá kell mutatni, hogy az inkvizíció a privilégiumok elnyerése után is a városok uralkodó büntetőeljárása maradt. Lehner Mihályt feleségének váratlan halála miatt Pesten Tempel Pál bejelentésére fogták perbe; a város vádeljárásnak (Incusations sach) tekintette a pert, a vád224 Acta iud. 1705. márc. 21, a tanúkihallgatás módjára 1. fent a 148. jegyzetnél, az ügyet 1. alább a IV. fej. 6. jegyzetnél. 225 L. fent 217. jz. 226 Acta iud. 1701. jún. 16, Btjkv. 1701. aug. 30, III. 431, IV. 350; uo. 1702. szept. 6, III. 532, IV. 488. 227 Uo. 1700. máj. 10, 21, III. 215—216, 258, IV. 80. 228 Uo. 1704. ápr. 7, IV. 744, V. 25, VI. 21—22. 228 Ptjkv. 1708. jún. 26, III. 487—488. 230 Acta iud. 1696. máj. 11. 231 így Huszár Ferenc ügyében, 1. IV. fej. 159. jz, vagy Tatzon István győri polgár szolgájának ügyében (itt az actore non probante elv !), Acta iud. 1700. máj. 15.
