Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
III. fejezet. Eljárásjog
licando lényegében ugyanezeket ismételték. Tanúbizonyításra láthatóan nem volt mód, ezért a tanács meghozta közbenszóló ítéletét (sententia interlocutoria), melyben a vádlottat az érdekeltek jelenlétében, az esküszegés következményeire való figyelmeztetés után leteendő tisztító esküre kötelezte. Evégből másnap reggel 7 órára megidézte őket, de ekkor a fogadós elengedte az esküt, így ellenfelét felmentették. 216 Az itt nélkülözött tanúbizonyítás volt más hasonló ügyek súlypontja. A 16 éves ifjúnak lopásra való felbujtása val vádolt Lohr Gertrud pl. az ellentmondó tanúvallomásokra tekintettel esküt ajánlott fel a vádlónak, de a hatóság inkvizíció útjára terelte az ügyet. 217 Három szemtanúnak számára kedvező vallomása után ugyancsak tisztító esküt ajánlott fel Karner budai molnár, akit egy esztergomi sókereskedő hajójának fosztogatásával vádolt; a tanács a tényállás bizonytalansága miatt újabb bizonyításra kötelezte a vádlót. 218 A beismerés a tanúk kihallgatását fölöslegessé tette, így a 427 forint ellopásában bűnös és visszaeső Reinprecht boltiszolgának „sowohl gerichtlich als guetlich" tett vallomása. 219 De nem minden beismerés, csak az, amely a bíróság előtt történt. Egy Andel nevű szolgálót volt gazdája vádolt bizonyos dolgok ellopásával; ő tagadta, hogy valaha is szolgált a vádló lakóhelyén, a Lajta menti Bruckban. Egy vargalegény azonban azt vallotta, hogy a leány a kocsmában beismerte két ing és két kötény eltulajdonítását. Pest tanácsa nem eskette meg a tanút erre a magán vallomásra (az ilyen a Pr. Cr. 17. cikke szerint még írásban sem volt teljes bizonyíték), hanem a vádlót a szokott 6 hét és 3 napos határidőn belül világosabb bizonyításra kötelezte. 220 Polgári ügyekben is az volt a szabály, hogy a bíróságon kívüli beismerést az alperesnek a bíróság előtt is meg kell erősítenie. 221 A beismerést tárgyi bizonyítékok is elősegíthették. A sógorát kifosztó Croath András tagadta tettét még akkor is, amikor három asszony szemébe mondta, hogy látták a zsákmánnyal. Amikor azonban az ellopott holmikat megtalálták, beismerte a cselekményt. 322 Más perekben a tanúk ellen emeltek kifogást, így a Szőllősi Pálné és egy puskaműves házasságtörését illető vád esetében. A puskaműves kétségbe vonta a terhelő tanúnak, egy csizmadialegénynek szavahihetőségét, mert ez — úgymond — ellensége. Az asszonnyal együtt 8 napi gondolkodás után tisztító esküre bocsátották, majd némi halogatás után, készségüket látván, ezt is elengedték. 223 A fent már említett Rost-ügy szabályszerű inkvizíciós eljárás volt, de a vádlott nevében beadott irat úgy igyekezett feltüntetni, mintha az egyik terhelő tanú, Stadler kötélgyártó vádló lenne. Római jogi forráshelyekkel bizonygatta, hogy „actori incumbit probatio", ennek hiányában fel kell őt menteni; a másik terhelő tanú csak egyetlen személy, ellentétbe is kerül Stadlerrel, ezért esküszegésben gyanús; puszta 218 Acta iud. 1688. aug. 30, Btjkv. I. 11—15; vö. IV. fej. 139, V. fej. 26. jz. 217 Btjkv. 1695. jan. 12, 14, febr. 11, I. 539—542, 549—550. 218 Uo. 1697. dec. 20,11. 210—211. 219 Corr. mag. 1690. aug. 21, vö. IV. fej. 148. jz. 220 Ptjkv. 1696. okt. 9, I. 402—404, 406—407. 221 L. V. fej. 305. jz. 222 L. IV. fej. 515 jz. 223 L. V. fej. 403. jz.
