Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
III. fejezet. Eljárásjog
többet. 207 Sajátosan oszlott meg a költség a Bécsből Wehringernének szerelmes levelet hozó Markutt szabó ügyében, akit emiatt Budán lefogtak. A 6 forintot meghaladó ellátási díjból kb. egyenlő részt viselt ő maga és a férj, valamivel kevesebbet a város. 208 Jó fedezetet találtak a szökevények ingó és ingatlan javaiban. Egy Kochné nevű asszony táplálásának költsége bőven kifutotta hátrahagyott ágyneműjéből; a mannersdorfi uradalomból elszökött asszony és csábítója erszényében elegendő pénz volt arra, hogy a maguk ellátásán kívül, szökésük után még a gyermekgyilkos Mária Krisztina török nő élelmezésére is fordítson belőle a tanács. 209 A XVIII. század elején Buda a szökevény gonosztevők szőlejét a városi kórház javára műveltette meg. 210 A foglyok ellátási díjától különbözött a letartóztatás és őrizet végrehajtóinak fizetett, láthatóan egyszeri összeg, a tömlöcpánz ( Arrestgeld, Schlissgeld). A pesti törvényszolga fent részletezett díjjegyzékében e néven nem szerepel, az összegek alapján azonban valószínű, hogy a Freyungon belüli letartóztatás díjával azonos (8 garas = 24 krajcár). Emellett szól az a büntetés, amelyet Schellhaus József kapott, aki a katonákkal vitetett be valakit a főőrsógre, ós így kiáltott: „A katonáknál a tömlöcpénz 1 ft 30 krajcárt tesz ki, a városnál azonban csak 50 dénárt !" Ez az 50 dénár = 25 krajcár majdnem azonos az említett tétellel. 211 A budai törvényszolgának a tanács 45 krajcárt ígért minden letartóztatott után, és azt — ha máskor nem — elbocsátásakor ki is adta. 212 Ugyanez az összeg járt a strázsamesternek is, amint egy lakatoslegény panaszából kitűnik; természetesen a foglyon hajtották be, vagy ennek tisztázása esetén a hamis vádlón, verekedéskor azon, aki kezdte. 233 Ha a fogoly meghalt a börtönben, vagy sokat dolgozott bilincsben, a tömlöcpénzt a város viselte. 214 Az Arrestgeld a törvényszolga, illetve a strázsamester járandóságához tartozott. Megosztására is találunk példát: Tödtenwolff budai strázsamester kinevezésekor a tömlöcpénz egyharmadát átmenetileg a réginek, Pöckhnek kellett kiadnia, és ugyanennyit kapott a vízivárosi csendbiztos olyan foglyok után, akiket őrizetéből a Várba szállítottak át. 215 207 Ptjkv. 1700. ápr. 20, II. 343, 1. a IV. fej. 21. jegyzetnél. — Egy bajai rác 15 ft költségét a tabáni bíró vállalta el: Btjkv. 1700. jún. 4, III. 225, IV. 87. 2 « 8 Uo. 1703. jan. 10, DJ. 572, IV. 540, 1. IV. fej. 90. jz. 209 Kochnéra 1. Btjkv. az előbbi jegyzetben id. h.; Mártink ovi csn éra uo. 1701. aug. 16, okt. 31, III. 428, 446, IV. 346, 369, az ügyeket 1. a IV. fej. 65, 95. jegyzetnél. 210 Azaz Ecker kórházgondnok kezelésére bízta, 1. II. fej. 96, IV. fej. 118. jz. 211 Int. a. a. nr. 130,1. a II. fej. 129. jegyzetnél, és Ptjkv. 1702. jan. 27, III. 13. 212 L. II. fej. 112—113. jz. Ennyit fizetett ki a budai polgármester Einspohrgeldt címen egy megvasalt cseléd után, 1. Kamarai hiv. 1693-i számadáskönyve. 213 Btjkv. 1695. szept. 16: 1 tallér ! II. 39; Ptjkv. 1700. aug. 17: a vádló fizeti, II. 389; uo. 1701. jún. 25: verekedő fizeti, EL 540; aznap a vádló, uo. II. 541; KA Buchhalt. Act. 3836. fasc. no. 92, 1701. júl. 18: 45 kr Budán; Btjkv. 1702. nov. 27: 6 ft költség ártatlanul szenvedett katonai letartóztatásért, IH. 553, IV. 510; uo. 1703. nov. 10,111. 674, IV. 689. — Pesti strázsamesteri járandóság: ü. fej. 153. jz. 214 Ptjkv. 1700. ápr. 30: Schlissgeld a megholt után, II. 346,1. IV. fej. 143. jz.; uo. 1700. júl. 14: 1 ftot a város visel, II. 383. 215 Btjkv. 1702. aug. 7: Tödtenwolff, III. 526, IV. 478; uo. 1703. júl. 24: Víziváros, m. 656, IV. 656.
