Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)
III. fejezet. Eljárásjog
közé szorították. 115 A gyanúsítottakból az „igazságot" a hüvelykszorítóval is kipréselő inkvizitórius eljárás megindulásánál is megkívánták az előzetes „általános" vizsgálatot, és részletezték az erre alapot adó gyanújeleket (indicia, Pr. Cr. 23. c.). A kamarai irányítás alatt álló budai és pesti gyakorlat azonban még ezt a szerény eljárási garanciát is mellőzte. A fennmaradt iratok úgyszólván sohasem mondják meg, miért is indította meg a tanács a büntetőpert, s a vizsgálatra vezető gyanújeleknek még a fogalmát is alig említik. 116 így az eljárás rendesen az elfogatassál kezdődött. Az idézés éppen úgy nem volt gyakorlatban, akárcsak az úriszéki büntetőeljárásban. 117 Fogalmát csak egyetlen vonatkozásban említették, nevezetesen a gyanúsított letartóztatásával kapcsolatban. Főként az ártatlanságukravagy az illetékesség hiányára hivatkozó gyanúsítottakkal szemben hangoztatta a budai tanács, hogy tettleg ( realiter) idézte meg őket, illetve a tettleges idézés jogán (reali citationis iure) intézkedett. 118 Ez azonban egyszerűen annyit jelentett, hogy lefogatta őket. Hogy az enyhébb áristomba, vagy a szigorúbb tömlöcbe kerültek-e, az elsősorban cselekményük súlyától függött. 119 A tömlöc és az áristom a bűncselekményhez mérten egyaránt szolgálhatott a vizsgálati fogságra és a büntetés végrehajtására. A két város tanácsa a törvényszolga vagy a strázsamester őrizetébe adta a lopással, paráznasággal, mester megyerésével gyanúsítottakat; 120 súlyos bűncselekmény alapos gyanúja esetén természetesen a Scherge őrizte a rabot. 121 A letartóztatás hetekig, hónapokig is elhúzódott, sokszor csak a vád bizonyításának elmaradása miatt; a legkiáltóbb eset Partky Keresztélyé, aki atyja Vnrichtigkeit]e miatt, egy kamarai tisztviselő kívánságára két esztendeig ült Budán ! 122 Az osztrák büntetőtől vénykönyv a részletesen felsorolt gyanújeleken kívül azt szabta az incarceratio feltételéül, hogy a gyanúsított közönséges (különösen vagyontalan) ember legyen, vagy csavargó, akinél a szökés veszélye áll fenn; nemes és tisztességesnek ismert személyt csak nyilvánvaló és súlyos bűncselekmény miatt lehetett őrizetbe venni (26. c. 1 — 2. §§). Az osztályszempontokat ilyen nyersen kifejezésre juttató szabályt Budán és Pesten is alkalmazták; a katonai parancsnok, az adminisztráció éppen úgy hivatkozott rá, mint a tanácsok vagy az őrizetbe vett felek. Az eljárás során csak azt lehetett áristomba tenni, aki „flichtig vnd vnbemitelte persona", tehát akinek polgári háza és ingatlana nem nyújtott garanciát a 115 E. Schmidt i. m. 126—127. 116 Így a Reinhold-ügyben, IV. fej. 73, jz., vagy később a Rost-ügyben, IV. fej. 5. jz. 117 Eckhart i. m. 33, Varga i. m. 43. 118 Acta iud. 1692. márc. 3, no. 5; Acta adm. cam. 1692. jún. 11. 119 Ezeket a szabadságvesztés-büntetéssel való összefüggésük miatt alább, a V. fej. 2. d) pontjában tárgyaljuk meg részletesen. 120 Pl. lopás: KA Besch. Pr. 1693. aug. 1, m. vol. no. 92; Btjkv. 1694. aug. 4,1. 503—504, II. 6; uo. 1695. júl. 5, I. 593; Ptjkv. 1698. jan. 28: cselédlány kártérítésig . . . puniatur cum arresto, II. 74; többszörös házassági ígéret: Ptjkv. 1700. nov. 23, H. 428, 1. fent 4. jz. 121 Emberölés: KA Exp. 1697. jún. 22, no. 48, 54; Int. a. a. nr. 199. 122 Ptjkv. 1695. febr. 25: 3 hét, I. 247; KA Besch. Pr. VII. vol. 1702. szept. 25, és VIII. vol. litt. K. 1703. aug. 12, ugyanaz a személy még mindig fogságban; Btjkv. 1704. máj. 23: Barky-ügy, IV. 757, V. 35, VI. 32.
