Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után 1686-1708 (Budapest várostörténeti monográfiái 23. Budapest, 1962)

III. fejezet. Eljárásjog

az ezekre adott válaszokat pedig már kezdettől fogva „jóságos bírósági vizsgálatnak" (gerichtlich vndt guetliches Examen).

109 Nem nehéz felismernünk ebben a „jóindulatú" vallatásban a hírhedt vármegyei benevolizálás párját, talán példaképét. A csak nemnemesekkel szemben alkalmazott „jóságos" vallatás artikulusai éppen úgy általános és különös kérdésekre oszlanak, mint a Pr. Cr. 32. cikke megszabta, és a mi két városunk is gyakorolta,

110 Kissé különös nevét onnan kapta, hogy ebben a szakaszban a hatóság még nem nyúlt a tortúra félelmetes eszközéhez. A gyermeküléssel vádolt Anna Mária török nő ügyében pontosan leírta a budai tanács, hogy előbb guetlich, azután peinlich járt el, tehát a gyanúsítottat először faggatta, majd megkínozta.

111 A tortúra viszont nemegyszer az igazságtalan marasztaló ítélethez vezetett. A városi büntetőeljárás alkalmasint azért mellőzte az általános nyomozást, mert a kis közösségekben a bűncselekmény hamarosan közismertté vált. A bűnügyi iratok sokszor csak azt említik meg, hogy a hatóság megtudta a deliktum elkövetését. De valószínűleg gyakrabban törtónt feljelentés (denuntiation), mint amennyiszer az iratok szólnak róla.

112 A feljelentőt a Pr. Cr. 21 cikke szerint semmiféle felelősség nem terhelte, kívánságára még a nevét is el kellett hallgatni. Közlése alapot adott a szokásos inkvizitórius eljárás megindítására. Ennek során a gyanúsított teljesen ki volt szolgáltatva a bíróságnak. Igaz, hogy az alsó-ausztriai kormány már 1571—72ben elvként mondotta ki az ártatlanság vélelmét,

113 de erre a két város gyakorlatában sohasem hivatkoztak. A vádlottnak meg kellett győznie bűntelenségéről a bíróság tagjait; ezért hangoztatta a Pesten pénzbüntetéssel sújtott Grueber budai íbltozóvarga kérvényében, hogy ártatlanságának megvédése természeti joga.

114 A letartóztatottak panaszaiból az derül ki, hogy a magisztrátus a gyanúsítottal ugyancsak keményen bánt, sőt tudjuk, hogy sokszor a gyanú alapján büntetett is. Márpedig a „speciális" inkvizitórius eljárás a letartóztatással kezdődött. Vegyük most sorra a városi inkvizitórius eljárás egyes fázisait, hivatkozva egyúttal az osztrák büntetőkódex megfelelő cikkeire is. b) Letartóztatás, kezesség (Pr. Cr. 26—31.C.) Az abszolutizmus büntetőtörvényei a megtorlás és elrettentés szolgálatában állottak. Mivel azonban a helyi feudális bíróságok önkénye nem fért össze az erős központi hatalom érvényesülésével, a büntetőeljárást — Schwarzenberg működésével kezdve — formákhoz kötötték, korlátok los Erre valamennyi nagyobb büntető ügyet idézhetném. 110 L. Meznerics i. m. 62—64. 111 Acta iud. 1695. aug. 12. 112 Pl. Ptjkv. 1695. júl. 1,1. 290—291, vö. IV. fej. 115. jz. 113 Suttinger i. m. 152: Ein jedweder ist so lang ehrlich, erbar und aufrecht zu halten, biss das Widerspiel auf ihn mit genügsamen Grund dargebracht und erwiesen wird (1571); uo. 167: . . . quilibet tarn diu praesumitur bonus, donee contrarium probetur (1572). 114 Int. a. a. nr. 150: defensionem suae innocentiae, quae utpote Juris naturalis. Vö. V. fej. 521. jz.